Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Zsilka Tibor: Műközpontúság és szövegslemzés

gos semlegességüket, stilisztikailag irrelevánsak maradhatnak. Ezek szerint a pozitív és a negatív töltésű nyelvi elemek között a semlegesek helyezkednek el. De például a pozitív vagy negatív stílushatású nyelvi elemek sem egyenlő értékűek; közöttük is gyakorta intenzitásbeli különbségeket észlelhetünk. Például: a semleges eszik szóval szemben a kajál nyilván negatív töltésű, de a zabái egy fokkal még negatívabb. Az intenzitásbeli különbségeket legkézzelfoghatóbban a lexikális elemek tükrözik, de végeredményben ugyanezt tapasztaljuk a szémantikai és szóhangulati, valamint a szintagmatikai és a szintaktikai szint vizsgálatakor is. Az intenzitásfokot sokszor a kontextus, a szövegkörnyezet sugározza bele a szóba, mondatrészbe, mondatba.

A szokásostól, semlegestől, a langue-jelenségektől való lexikai és egyéb nyelvi eltéréseket és a közöttük kialakuló intenzitásbeli különbségeket így érzékeltethetjük:

Elemzésünk során afféle költői „langue“ szolgál kiindulópontul, vagyis a József Attila korában dívó norma. Ilyen alapon a vaskos, komor, illetőleg erősen köznyelvi színezetű nyelvi elemeket mind mínusz értékűeknek tartjuk. Az első versszak azonban többnyire pozitív hangulati értékű szavakat, szóképeket tartalmaz, s ezek olyannyira egyediek, szokatlanok, „józsefattilaiak“, hogy igen erős stílusértéket tulajdoníthatunk nekik.

Ezek után az elemzést verssoronként és versszakonként végezhetjük el:

1. sor: Az éjjel hazafelé mentem, —

Az információelmélet értelmében ez egy közönséges, sokat használt mondat, amely stilisztikailag irreleváns; a HAZÁM című költeményben is inkább előkészítője a további részeknek, s nem különösebb stílusértékkel rendelkező sor. Ezért 0-val értékeljük.

2. sor: éreztem, bársony nesz inog, —

A verssort többszörös szineztéziaként foghatjuk feí; a kép ugyanis négy különböző érzék-, illetőleg valóságmozzanatot tartalmaz, amelyek összekapcsolása szokatlan, egyedi, ennélfogva értékes is. Ezek a következők: érzés (éreztem) + tapintás (bársony) + hallás (nesz) + kinetikus jelentés (inog). A nesz „ingásának“ a képzetét a szó hangutánzó jellege is elősegíti. És szinte természetes, hogy ennek a sornak csak pozitív „értékjegyet“ adhatunk, mégpedig plusz 4-et.

3—4. sor: a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok, —

A sorok hangulatszintje emelkedett, pozitív fekvésű. A szemléltető „szellőzködő“ és a szinesztétikus „lágy“ jelzők a főnevesült „melegben“ társaságában erős esztétikai értéket sugároznak ki, amelyet kiegészít és felerősít a „tapsikoltak“ szóban rejlő megszemélyesítés, valamint a „jázminok“ szémantikája, asszociatív értéke. Ezek szerint a két sort plusz 5-tel értékelhetjük.

Az első strófa értéke tehát együttvéve plusz 9 stílusegységből áll.

Itt mellesleg megjegyezhetjük azt is, hogy az első versszakban a palatális magánhangzók vannak túlsúlyban a velárisokkal szemben. Az arány ilyen: 1:1,5-höz. A palatális magánhangzók akusztikai-stilisztikai hatása viszont Fónagy Iván szerint kellemes, könnyed, ami teljes mértékben korrespondeál az eíső strófa egyéb (esztétikai) sajátosságaival.

5—6. sor: nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán.

Itt a költemény egyszerre, váratlanul csap át hétköznapivá; végső fokon a tartalmas szavak mindegyike negatív erejű, esetleg semleges jellegű. A váratlan fordulat meghökkenést vált ki az olvasóban; s tulajdonképpen ebben a váratlan fordulatban rejlik a kontraszt stílushatása — ereje. A szépirodalmi műveket ezek a fordulatok szokták izgalmassá, szerfelett hatásossá tenni; ez az, ami a legjobban hozzásegíthet bennünket az élményhez, vagy ami az élmény fokát emelheti. Természetesen itt a