Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Csontos Vilmos: Három vers - Marencsin Mária: Három vers

Csontos Vilmos

oly közel már a part

sokáig vártam

Oly közel már a part,

S oly messze még a cél. Eveznék, s fogva tart Örvényével a mély. Helyben keringése Hajómnak, bánt s félek:

A part zöld gyepére talán sose lépek.

Talán sose lépek.

Sokáig vártam önmagamra,

Míg arcom a sors kifaragta.

S míg fényesedtem, el is égtem A formáló mester kezében.

Sokáig vártam, s mire tél lett,' Örültem a megszületésnek. Örültem a megtanult szónak: Dal, amivel kimondható vagy.

Karom, szívem, rajta! Evezőm, bírd te is. Segítsetek partra, Örvény, eressz te is. Pihenésre vágyom, Nehéz volt a harcom.

— A parti gyepágyon, Végy karodba, alkony, S felejtesd kudarcom.

mély áramlással

Mély áramlással zúgó tenger Az én csendesnek látszó lelkem.

— Ki sejti, ki tekint feléje: Gyöngykagylókat dajkál a mélye.

Mély áramlással zúgj csak, tenger, Az a kagyló hadd fényesedjen. Azután törjön darabokra,

S lelje, ki a fövényt tapossa.

Marencsin Mária

házasság mindenhol

mikor valósággal-teljes egy költemény

Mindenben, mindig. A házasság vallás. A lélek mérleg. A mérleg rend. A rend szorzást jelent. Öreg és termékeny. Hasonlít Istenhez, mert jó,

hasonló a fákhoz. Szavamra:

ilyen a

Mennyeknek

országa. Isten

összeadás. Magdolna

kivonás.

Magdolna Jézus Krisztussal az esketési teremben.

A meder őrzi a folyót; a kemence szekerébe befogják a tüzet.

a szó

Fecsegök szájában: őszi falevél. Valósággal terhesen: gyümölcs a fán.