Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Román költők: Nichita Stanescu, Marin Sorescu, Ion Alexandru, Geo Dumitrescu, Ghorghe Tomozei versei

Gheorghe Tomozei törékenyen és fonákul

Éjszakáról éjszakára fölbaktat hozzám az emeletre

a vadász meg a lova. Csöngetnek, én kidugaszolom a szobát, ültetem őket a fotelbe, s hozom a pálinkát. A ló remekműveket ropogtat és gramofonlemezeket iszik. Beszélgetünk az időjárásról. Kiterítik előttem a zsákmányt: egy zergét, egy medvét, egy vadkant, mind a plattenre hajítjuk, s elbóbiskolunk. A ló megreszeli patáit, ásít, majd így szól a vadász:

Hoztam neked egy nyírfát, egy kis csermelyt meg némi holdat (sajnos nem a legjobb része, mert esőre állt). A holdba harapok,

elrakom a csermelyt a pohárszékben, pálinkát töltök, és fölteszem Aznavourt, majd keresztbe tett lábakkal üldögélünk, míg a vadkan megsül.

Megjelenik a küszöbön, de mi fintorgunk, nem sült át becsületesen, a vadkan dünnyög valamit, és visszaugrik a plattenre. Vasutas ébresztőórát teszek a tűzre (mutatója nyársán megsütöm a medvét, és a kedves karórájával a zerge szívét),

meleg van, éj van, kávé gőzölög, s amint megfordítom Aznavourt, a ló fölfalja a lemezt, mint egy salátalapot.

Még elszívunk egy nyírfát, kanyarítunk egy adagot a vaddisznóból.

(Jó vagyok, kérdi ő, finom vagy, felelem, hogy örvendezzen ő is) aztán beszélgetünk a szerelemről, én egy fényképet keresek elő: a tengert vasárnapi gúnyájában, ő egy sorsjegyet mutat, a ló pedig Cassius Clay képét, amikor kétéves volt, és egy szőrmén hasalt.

Istenien mulatunk, kényelembe helyezzük magunkat

(levetettük a patkót a mandzsettánkról) s amikor elmennek,

igencsak szomorú leszek. Szép rendben összetöröm a poharakat, kiűzöm

a halált az élőlények sebeiből, s látom az ablakból,

hogy barátaim villamosra ülnek. A fantasztikus éjszaka

lemállik a falakról, aludni szeretnék már

lombokba és madarakba lábadt szememmel . . .

Majtényi Erik fordítása