Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Suksin, Vaszilij: Egyedül

Ivan háromszor megérintette a kemence meleg homlokfalát, s azt mondta:

— Kemence-anyácska, ahogyan etettél-itattál engem, úgy áld] meg a hosszú útra Is.

S elindultak véigig az utcán: az anya, a fiú meg a kutya.

Ivan nem akarta, hogy az anyja elkísérje, nem akarta, hogy az emberek leskelődje- nek az ablakon át, és azt mondjá'k: „Vanyka elutazik, ugyan hová mehet?"

Az úton szembetalálkozott az öreg apóval, akivel tegnap lefekvés előtt elbeszélgetett.

Ivan megállt. Ügy gondolta, hogy ha megáll, az anyja nem megy majd vele tovább, hanem megfordul, és visszamegy a szomszéddal.

— Hát elmégy?

— Elmegyek.

Rágyújtottak...

— Halásztál?

— Megpróbáltam kihúzni a hálót... Korán van még.

— Korán.

Az anyja mellette állt, összefonva kötényén a kezét; nem hallgatta, miről beszélgetnek, gondtalanul, tűnődés nélkül nézte az utat, amerre majd a fia elmegy.

— Aztán ne igyál — tanácsolta az öreg. — A város, az város, ott mindenki idegen. Először barátkozz meg vele ...

— Ejnye, hát mi vagyok én, tán betörő?

Még álldogáltak egy ideig.

— No hát isten áldjon — mondta az öreg.

— Jó egészséget.

Ezzel az öreg ment a maga útján. Ivan az anyjára nézett... Anyja, tekintetét előre szegezve, elindult, amerre menniük kellett. Ivan lassan lépkedett az oldalán.

Mentek egy darabot.

— Mama ... te most forduljál vissza.

Anyja engedelmesen megállt. Ivan gyöngéden magához ölelte... A feje megrezdült a fiú kemény mellkasán. Ez a pillanat mindig a legnehezebb. Most majd el kell tépnie magától az anyját, hátat fordítani neki és elindulni.

— Elég, anyám... Menj hát. Rögtön írok, mihelyt megérkezem. Ne félj, semmi bajom se történik! Mások is utaznak. No, menjél.

Az anyja keresztet vetett rá... És állva maradt. Ivan útnak indult. Az ostoba kutya a nyomába szegődött. Mindig elkísérte a gazdáját a munkahelyére.

— Takarodj haza! — mordult rá haragosan Ivan.

Gyík megcsóválta a farkát, és futott tovább előtte.

— Gyík! Gyík! — kiabált rá Ivan.

Gyík odaszaladt hozzá. Ivan kegyetlenül belerúgott, a kutya felszűkölt és félreugrott. S csodálkozva nézett a gazdájára. Ivan elfordult és ment tovább. Gyík megcsóválta a farkát, helyben szökött egyet, de nem iramodott meg, állva maradt. S értetlenül nézett a gazdája után.

Mozdulatlanul állt tovább a magára maradt anyja is ...

— Nem, egyedül kell élnie az embernek a földön. Akkor könnyebb lesz — gondolta Ivan összeszorított foggal. S gyors léptekkel haladt az utcán, az autóbuszmegálló felé.

Kövesdi János fordítása