Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Suksin, Vaszilij: Egyedül
Vaszilij Suksin * egyedül A kapu melletti pádon egy öregember üldögélt. Ugyanolyan fáradt és bágyatag ő is, mint ez az estébe hajló meleg nap. Valaha neki is ragyogott a napsugár, ő is vígan járt-kelt a földön, és szilárdnak érezte a talpa alatt. Most este van — a falun páraként szétömlő csöndes este. Szikár, hosszú karú legény ült le mellé a padra, akinek folyton ráncok vonaglottak az arcán. Ez a fajta csak látszatra gyönge, a valóságban szívós, mint a ló. A legény nagyot sóhajtott, és rágyújtott egy cigarettára. — Sétálsz Ivan? — kérdezte az öreg. — Nem séta ez, apó — felelte rövid szünet után Ivan. — Kujtorgok, mint egy kivert kutya. Nincs másfél rubeled? — Honnan? — Majd szétszakad a kobakom. — Hogy megy a munka? — Sehogy. Azt mondja, fogd a vasvillát, és indulj a jószágtelepre. — Kicsoda, az igazgató? —• Az hát. Pedig nekem három szakmám van, és majd kilenc osztályom. ítéld meg magad, ha olyan bölcs vagy. — Mennyi időre vonták be a jogosítványodat? —• Egy évre. Pedig csak egy kis korsó sört ittam! Meg egy pohárka vöröset. És mindjárt belém kötött... A múlt év óta leselkedett rám, a kígyó. Akkor bemattoltam, ő erre megvadult... — Tudod, öcsém, te olyan ... heves vérű vagy! Egy kicsit akkurátusabbnak kell lenned. Most mire mész velük? Vezetők ... — No és? — No és most ülhetsz a fenekeden. Három szakmád van, és ülsz majd a fenekeden. Van, amikor hallgatni is tudni kell. A kertekben meggyújtották a gazt — nemsokára ideér a szaga. Évről évre ugyanolyan, és mégsem únja meg az ember, egyre csak szívná magába a füst és a föld összevegyült kesernyés szagát. — Van, amikor hallgatni is tudni kell, öcsém — ismételte meg az öreg, s a kertekben fellobbanó apró tüzeket figyelte. — A mi sorsunk már ilyen. — Nem vagyok én olyan veszekedő természet — dünnyögte kelletlenül Ivan. — De ha egy ilyen belémakad ... Az a lényeg, hogy a szabályokat nem sértettem meg! — kiáltott fel keserűn. — Egy pohár borért meg egy korsó sörért egy évre letiltani az embert! ... A parazitája! — Nézz csak át a sövényen, ott van-e a kertben a feleségem? — Minek? — A kemence alatt van egy üveg kisüstim. Kihoznám neked, hogy vigasztalódj Ivan felugrott, és benézett a kertbe.
