Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Gál Sándor: Lenyakazva és kiközösítve

szemenszedett tévedés. Sem ő, sem az illető hajadon nem rendelkezett azokkal az adottságokkal, amelyekre házaséletet lehetett volna alapozni. Ezért, még mielőtt kénytelenek lettek volna egymást titokban csalni, közös megegyezés alapján elváltak, s e józan elhatározás emlékére egymás után négy alkalommal áldoztak Ámor oltárán. Azért csak négy alkalommal, mert megvirradt, és a hajnali busszal a hajadonnak el kellett utazínia. Szép tavaszi hajnal volt, a buján sarjadó füvek hegyén nehéz, ezüstösen csillogó hat- matcseppek ringtak. Szólt a kakukk, a pinty meg a csalogány. A világ tele volt érő, nehéz szerelemmel, vággyal és szándékkal. A hajadon felült az autóbuszra, és elutazott. Évek múltán találkoztak még egyszer, teljesen véletlenül, de ekkor már megelégedtek egy presszókávéval — melléje rossz színű rumot ittak — s az emlékek felidézésével. Ez a példa is a dialektikának azt a tételét látszik erősíteni, amely az egyesből az általánosba történő átmenetet rögzíti. De hagyjuk a meddő filozofálást. Hősünk •— túl a huszonötön, de még a harmincon innen — megismerkedett egy hölggyel, akibe beleszeretett, szerelmét azonban a hölgy nem viszonozta. Mintegy hároméves kitartó ostrom után azonban a hölgy — valószínűleg kizárólag anyagi meggondolásokból eredően — 'megajándékozta a fiatalembert szerelmével. Mindehhez nagymértékben hozzájárult az a mértéktelen mennyiségű alkohol is, amit közösen fogyasztottak el. Ezúttal, mivel az élet már viszonylag rendezett keretek 'között folyt, nem kellett sem a parkban, sem a bűzös kapualjakban meghúzódniuk. A hölgynek ugyanis szolidan berendezett garzonlakása volt a második emeleten. Itt elfogyasztottak még egy üveg Soproni Kékfrankost, összetörtek két talpas poharat és egy teázóasztalt, amelyen — a hölgy kívánságára — kínai módon szeretkeztek. Délelőtt tíz óra tájban a tiölgy kirúgta a fiatalembert azzal az indokolással, hogy ebédre a vőlegénye látogatását várja. Ez az állítás teljes mértékben megfelelt a valóságnak. A fiatalember az egészből a tanulságot két hónap múlva vonta le, mikor megkapta a hölgy esküvői értesítőjét, amelyből az derült ki, hogy az új férj azonos azzal az iskolatársával, akivel négy évig lakott egy szobában, s akinek már az első feleségével is volt némi viszonya.

Tanulmányait mérsékelt sikerrel fejezte be. Ebbe erősen belejátszott a már korábban említett hajós-feleséghez fűződő huzamosabb viszonya. Ennek ellenére az életben voltak figyelemreméltó sikerei is. Pályája kezdetén ugyan bizonyos fokú anyagi nehézségekkel küzdött, ami nagyban összefüggött hajlíthatatlan jellemével és a megkövetelt hivatalos nyelv bizonyos fokú ismeretével. Később azonban ezek a problémák szinte önmaguktól megoldódtak. Huszonnégy hónapig ugyanis a hazát szolgálta mérsékelt odaadással, különböző fegyvernemeknél. Különösebb sikerei csupán a céllövészetben voltak, s egyszer már majdnem előléptették. De az előléptetésből nem lett semmi, mivel az egyik politikai iskolázás alkalmával néhány kérdést intézett az egység politikai biztosához, aki az elhangzott kérdések után roppant kellemetlen helyzetbe került a legénység előtt. Ezáltal a legénység köreiben népszerűvé vált, viszont kérelmeit szabadságos, kimenő és eltávozási ügyekben nem akceptálták. Ad acta lett. Ha néha mégis kikerült a kaszárnya (pardon: laktanya!) kerítésén túlra, kevés megtakarított zsoldjából pezsgővacsorákat rendezett bajtársai és feljebbvalói legnagyobb ámulatára, akik anyagi meggondolásokból kifolyólag leginkább virslit fogyasztottak rummal és sörrel. Ezután egyáltalán nem volt meglepő, hogy olyan legendák kezdtek keringeni róla, hogy arisztokratikus hajlama és legalább egy milliomos amerikai nagybácsija van. Sem ez, sem az nem volt igaz. Az egyik ilyen vacsora után maradt huszonöt korona feleslege. Az összeget azonnal felajánlotta a Kerek Nagyasszonyhoz címzett vendéglő pincérnőjének, aki szabad estéit leginkább a kaszárnya kazánházában töltötte, ahová a legénység három matracot terített a betonpadlóra, s a fejenkénti belépési tarifát az ötkoronás minimumban szabta meg. Természetesen a hölgy e gavalléros ajánlatra lefújta vagy elhalasztotta korábban vállalt kötelezettségeit, s az estét hősünknek szentelte a patakparti csalitos egyik alkalmas pontján. Az esetnek, azonkívül, hogy négy nap múlva az ezredszanitéc tizenkét lapostetűt és megszámlálhatatlan mennyiségű serkét talált szeméremszőrzetén, semmi következménye nem lett.

„A huszadik század a nagy hősök és a nagy gyilkosok százada. Ez leginkább abból derül ki, hogy a világ lóállománya a teljes pusztulás szélén áll. Az elefántokat, a kaf-