Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Tóth László: Lexikon (vers)
ferbivalyokat s a nagyhozamú szarvasmarhafajtákat intézményesen védik. A lovakat nem védi semmilyen intézmény. Pedig az emberiség történelme azokon a csapásokon ért el a mai szép napig, amelyeket a lovak patái tapostak keményre. De ezt az emberi faj igyekszik elfelejteni. Az éltesebb lovakat fegyszerűen főbe lövik, mint holmi háborús bűnösöket, feldarabolják, megfőzik, s felfalatják a disznókkal. Hogy ez lényegesen barbárabb cselekedet, mint beverni egy kirakatablakot, abban, úgy vélem, teljesen egyetértünk. Viszont más kérdés az, hogy egy bizonyos történelmi korban, egy bizonyos társadalmi rend keretein belül a lovak tömegmészárlása milyen hatással van a felnövekvő ifjú nemzedékre. A háborúkat megszokják, természetesnek veszik, mint olyan nélkülözhetetlen tartozékát az emberi létnek, amely nagyban elősegíti a technika fejlődését, továbbá teret nyit a föld egyszerű gyermekeinek a világ megismerésére. S emellett manapság aránytalanul sokan ismerik már egy bizonyos angol lelkész-filozófus elméletét is az emberi faj szaporodásával és földi életlehetőségeivel kapcsolatban. Nincsenek kimeríthetetlen forrásaink. Ez tény. S minden fiatal szeretne világot látni. Ez is tény. így a lovakkal senki sem törődik. A disznók pedig jó étvágyúak,'és teljes mértékben közömbösek azzal szemben, hogy mi kerül a vályújukba. Hát ne csodálkozzon senki, ha az ifjúság közömbös, zárkózott s elidegenedett. Megvan rá az oka. A lovak pedig sem jelszavakat, sem tankokat nem tudnak szerkeszteni saját védelmükre...“ A hölgy, aki korábbi előadásaihoz néhány kérdést fűzött, ebben az időben már elégedetten aludt. A fiatalember pedig nyakig merült a fenyőszagú, kékesszürke vízbe, s Arkhimédész bonyolult törvényén elmélkedve pontosan ötmillió év fáradtságát és a többit és a többit igyekezett kiáztatní rostjai és szövetei feneketlen mélységeiből.. . lexikon d. (sorok egy naplóból) a szirup mindenek hónaljában hangyászsünök kereszten fákon lógó társai a kínlódó eszmék melled zátonyán kit császárvágással bátorítottak e. (apám) veséd túlélte a karodat minden tányér levesemben érzem az ízedet sárga pöttyökben úszol bennem f. a papíron hiányod pora már nem vagy de még rohannak utánad a katedrálisok siratóasszonyok és ingeid mocskos cafatjai szemfedőnek a papíron hiányod fehér pora 8 megint páviánok dobálták homlokon a reggelt szabályos sokszögekben bűzlenek elhagyott lépteid agyongyalázott heurékák labirintusában támolyogsz a távolság meghúzódik talpad alatt s felszakítja ünneplő bőrödet h. (epilógus) ujjainkon a madarak azbeszt-szárnyakkal buknak a csöndre fölkészültünk a tűzre fölkészültünk a tűzre 3-Ü <+•* ;o 5-h
