Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Gál Sándor: Lenyakazva és kiközösítve

szolt: Csakis arra, amire általában a férfiaknak, s főleg azért, hogy ne legyenek egyelőre „édes fiacskáim“. A tantestület délután kettőtől hajnali négyig foglalkozott az esettel. Tanulmányi előmenetele és a matikatanár (aki a sportkört is vezette) megakadályozta, hogy kizárják az iskolából. Csak az ösztöndíját vonták meg fél évre, s ugyanennyi időre kizárták a diákotthonból. Mindezt másnap reggel személyesen az igazgató közölte vele a vegytan laboratóriumban, ahol a fehérjék építőelemeiről, az aminósavakról volt szó, s még arról, hogy a növényi fehérjék miért nem teljes értékűek.

„Vannak gyönyörű mondások, olyanok, hogy: ,A mindenséggel mérd magad’, meg hogy: ,Hiszek, hogy értsek’. Az is tetszett mindig, bár már nem emlékszem rá, kitől származik, hogy: ,A női becsület olyan, mint a frissen esett hó; még a tiszta víz is foltot ejt rajta.’ S a ,Cogito ergo sum’ is sokat jelent az emberiség számára. De a legbecsesebb mondatot egy regényhős mondta ki, bizonyos Jaroslav Hašek jóvoltából. A szóban forgó regényhőst Josef Svejknek hívják, aki az újkori történelem egyik legzűrö- sebb szakaszában valahol az orosz hadszíntéren a másfél órája tartó srapneltűzben így szólt társaihoz: ,To chce klid.’* Ha annak idején őfelsége Ferenc József rá hallgatott volna, még ma is állna a monarchia. De Ferenc József őfelsége azt hitte magáról — miként az uralkodók legtöbbje —, hogy zseni és csalhatatlan. Őfelsége tehát mindent megfontolt, és mindent meggondolt. Ebből pontosan az derül ki a későbbiek során, hogy semmit sem fontolt meg, és semmit sem gondolt meg. Ez is jellemző az uralkodók túlnyomó többségére. Így a monarchia széthullott, mint a falhoz csapott cserépköcsög. Az oldala ide, a füle oda, a feneke pedig amoda gurult. Minek következtében a már amúgy is pokolian összezagyvált Közép-Európa még jobban összekeveredett — ha ez egyáltalán lehetséges volt. Meghalt a Rend, éljen a Rend, írták a korabeli lapok, vagy ha nem írták, írhatták volna. Az antant jóvoltából megalakultak a nemzeti államok, Oroszországban győzött a forradalom, az amerikai üzletemberek pedig jót röhögtek az európai cirkuszon, s a hasznot, természetesen, bezsebelték. Az üzlet az üzlet — ez is egy príma mondás. Közép-Európa harmatfriss nemzeti államaiban az okosabb fejek kezdtek rájönni, hogy az a nyavalyás monarchia nem is volt olyan nyavalyás. Ezért tévedett Descartes, s ezért van igaza Svejknek. Csakhogy az uralkodó osztályok sem akkor, sem azóta nem ismerték fel a derék katona igazát... Inkább őfelségét, Ferenc Józsefet utánozták: megfontolnak és meggondolnak mindent. Ilyen szellemben beszéltek

nemrégiben egy magasszintű összejövetelen D------en, ahol a vitában felszólalt egy

t

anító, s azt mondta: En egy harmadfokú iskolán tanító egyéniség vagyok, de üttye kő! Az illető egyéniség saját bevallása szerint magyar szakos tanár volt...“

Ekkor a bájos hölgy, akivel most éppen a gyorscsárdást aprózta, megkérdezte:

— Es mi az, hogy magyar szakos?!

A hölgy néhányszor még felkereste, s ilyenkor különböző helyeken és különböző módokon szeretkeztek. Agyban, kapu alatt, s egyszer a fürdőkádban is. Az utóbbi eset majdnem katasztrófával végződött, mivel a kád fölött levő tükör a kádba zuhant, és millió darabra törött. Másnap a fiatalember a főbérlővel csak nehezen tudta megértetni — sűrűn használt idegen kifejezésekkel, mint pl. adekvát, a priori, objektív stb. stb. — a tükör végének szomorú okát. A főbérlőnek még e magyarázat után is megvoltak a maga fenntartásai és kételyei, s azzal fenyegette albérlőjét, hogy ha nem fizeti meg a tükör árát, kiteszi a szűrét. A fiatalember a főbérlő követeléseit nem vitatta, és kifizetett kétszázötven koronát, amely összeg komoly veszteségnek számított, mivelhogy havi fizetése alig haladta meg az ezeregyszázötven koronát. A hölggyel többé természetesen nem találkozott. Nem a tükör miatt, hanem azért, mert a hölgy eltűnt. Fél év múlva találkozott a fiatalember egy jogász ismerősével, aki főleg válóperes ügyekkel kereste meg mindennapi kenyerét. Híres specialista volt. Köszönés helyett baráti alapon lemarházta hősünket, majd elmesélte, hogy egy bizonyos hölgy válóperét tárgyalták, amelyen a hölgy arra a kérdésre, hogy megcsalta-e férjét, naiv igennel felelt, és kérdezés nélkül felsorolt vagy tizenöt nevet, melyek között a fiatalemberé is szerepelt. Sor* csehből, szabadon: csigavér!