Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Gál Sándor: Lenyakazva és kiközösítve

gyosan. Es egyáltalán nem sejtette, hogy a hegyeken túli városban az egyik nyomdában' a nyomdászok kiszedtek egy programot, amelyből az ünneplő nép egyetlen szót sem értett..

Ekkor a bájos hölgy, akivel ezúttal egy divatos tangó lágy ütemére ringott, megkérdezte:

— Es mi volt az a program?

A zápor, mint mondottam volt, elvonult, s valahol a pilisi hegyek alsó vonulatánál felhőstül, villámostul belepottyant a Dunába. A hölgy és a fiatalember, akik az előbb még a Nagy Férfiú mellszobra mögötti pádon paráználkodtak, a nedves járdán lassan kiértek a piactérre, amely, lévén szombat, a zápor ellenére is olyan volt, mint búcsúkor. A standok mögött terebélyes kofák álldogáltak, koromfekete, időtlen életű ruhákba öltözötten. Vének s vénebbek vegyest. Akadt olyan is közöttük, akinek egyáltalán nem volt kora. Hátrább néhány 16, deresedő szamár és egy kehes öszvér ropogtatta a zsenge lucernát, amit idefelé jövet gazdájuk szedett az országút melletti lucernásból, olyan tiszta lelkiismerettel, mint a ma született gyermek, mivelhogy az 19 . ,-es esztendőben jártunk, ami arról lett nevezetes az utódok számára, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tudtak lopni az emberak. S nemcsak lucernát. Sok más egyebet is. A hölgy és a fiatalember az átvirrasztott éjszaka ellenére is frissnek és elégedettnek érezte magát. Olyanok voltak, mint a földre terített vászonabroszokon összecsomózott hónaposretek, vagy mint a hagyma dús, illatos üdesége. Már epret is árultak, kilóját tizennyolc koronáért. De volt dió, száraz bab, és idei, cérnavékony petrezselyem meg sárgarépa is. A háziasszonyok tömött szatyrokkal alkudoztak, de az őstermelők egy jottányit sem engedtek. A fiatalember vett egy kiló epret, amit a feketeruhás, időtlen és fogatlan őstermelő- egy gyanús színű újságpapírba csomagolt. A piac egyik, viszonylag csendes zugában az epret jó étvággyal elfogyasztották az áldott föld rátapadt morzsáival együtt. Ezután bemutatkoztak egymásnak, mert rájöttek, hogy az éjszaka folyamán erről teljesen megfeledkeztek. így derült ki, hogy a hölgy már két éve férjnél van, egyéves kislányát a mamája gondozza, s a férjéről, akitől nemsokára elválik, semmit sem tud, mert meglógott tőle, s most valahol Ostrava környékén fejti a szenet. A fiatalembert az egészből az döbbentette meg a leginkább, hogy a hölgy férjében volt iskolatársára ismert, akivel négy évig egy szobában lakott. De erről egy árva szót sem szólt. Kisétáltak az állomásra, megettek két-két szendvicset, s ittak rá egy-egy korsó sört. A hölgynek szándékában volt hazautazni, de az állomásról egyetlen vonat sem indult, mert a síneket felszedték.

Diákévei nagyobbik felét idegen nyelvű iskolában töltötte ama egyszerű oknál fogva, hogy még akkor az anyanyelvű iskolák hatóságilag nem voltak engedélyezve. Ez a tény azonban egyáltalán nem volt hatással nemzeti tudatára, ami leginkább abból derült ki, hogy az idegen nyelvet csak a kényszer és a szükség határain belül sajátította el úgy-ahogy. Oly mértékben, amennyi éppen elegendő- volt ahhoz, hogy ne kelljen osztályt ismételnie. Természetesen elégséges rendű bizonyítványaihoz nagyban hozzájárult az is, hogy kiváló sportoló volt, az iskola büszkesége. Kitűnően fejelt, s mint az iskolaválogatott centerhalfja sok góltól mentette meg csapata hálóját. A tizenegyes büntetőt mindig ő rúgta. Igen cselesen futott a labdára, a kapust elfektette jobbra, s a labdát a bal felső vinkli- be vágta. De verhetetlen volt százméteren is, s magasugrásban, miután elsajátította a guruló stílust, járási bajnokságot nyert. Később azonban kilépett az idegen nyelvű iskolából, s tanulmányait anyanyelvén folytatta. Ez a körülmény komoly változásokat idézett elő benne; érdeklődési köre ikiszélesedett, s már nemcsak a sportban tűnt ki. Dicséretes, majd jeles rendű tanulóvá vált. Voltak azonban problémái, mert tanárai, bár szerették, elégedetlenek voltak magaviseletével. Ott kezdődött a baj, hogy egy ízben a diákszálláson feledte pénztárcáját, s a nevelő szemtelenül beletekintett, és talált benne két darab óvszert, finom selyempapírba göngyölve. Természetesen az igazgató behívatta az apját, aminek következtében komoly kétoldali lelki fenyítésben részesült. De végül már nem annyira az óvszerek miatt, hanem azért, mert szemtelenkedett az igazgatóval. Az igazgató ugyanis azt kérdezte tőle: Mire kellett neked ez az izé, édes fiacskám? Mire ő így vála