Irodalmi Szemle, 1969
1969/7 - Gál Sándor: Lenyakazva és kiközösítve
Gál Sándor # lenyakazva 0§ kiközösítve Nyakig merült a fürdőkád fenyőszagú, kékesszürke vizébe, s Arkhimédész bonyolult törvényén elmélkedve, pontosan ötmillió év fáradtságát igyekezett kiáztatni ízületei, sápadtfehér ínszalagjai, az egyre jobban elmeszesedő visszerek, izomrostok és szövetek feneketlen mélységeiből. Elengedte magát a vízben, s a víz felhajtó ereje kibillentette egyensúlyából, s ennek következtében lábujjai a vízszint fölé emelkedtek, mint valami hajókémények. Pontosan éjfél volt, halk léptű kísértetek suhantak titokzatos céljaik felé, a kegyetlen hőség ellenére is sápadtan és dideregve. Csupa surrogás, zizegés volt minden. Mint mikor fürge egerek, nehézkes békák és óvatos svábbogarak motoznak a sötétség mély bársonytakarója alatt. A párák csendes nyugalommal emelkedtek fel a kád mélységeiből, s a tükör fényes testét finom homállyal fedték be. Lába nagyujjával kipiszkálta a kád dugóját, s megvárta, hogy a víz lassan átengedje helyét a levegőnek. Az apadó vízzel arányosan megszületett egy test viszonylag karcsú kontinense, félszigetekkel, és sűrű őserdőkkel a magasabb vonulatú mellkas párolgó fennsíkjain. Törülközés közben megpróbálta elfütyülni Bach D-moll toccata és fúga című szerzeményét, de annyira hamisan kezdte, hogy belesajdult a dobhártyája. Ennek okáért azt gondolta, hogy jobb lesz visszatérni a nomád őseiről rámaradt pentatón dallamokhoz. Ez ment volna is, de két strófa után tovább egy szó sem jutott az eszébe. Nyomban megállapította, hogy a népdalok egyszerűnek vélt szövege legalább annyi intelligenciát és emlékezőtehetséget igényel, mint Beethoven vagy Wagner. Ekkor már a cipőfűzőjével bajlódott. Nyakkendőkötés közben az előbbi töprengéseiből levonta a logikus következtetést a marxi elmélet alapján, s ebből az derül ki, hogy sem a zenéhez, sem a fizikához nincsenek megfelelő adottságai. Mindezért — jogosan — nagyapját hibáztatta, aki életének rövid kilencven évében, leszámítva a serdülőkor ismert zavarait és tévelygéseit, Ámornak, Nimródnak és Bacchusnak hódolt egy ócska, kakasos kétcsövűvel, a Csokonai által oly szépen megénekelt csikóbőrös kulaccsal és sok-sok kéteshírű perszónával az oldalán. Ilyen elődöktől mit örökölhetett volna?! „Kezdetben a lónak is öt ujja volt, s minden tekintetben hasonlított a kutyához. Darwin elutazott a Kanári-szigetekre, hogy a már korábban megalkotott evolúciós elméletét gyakorlati megfigyelésekkel alátámassza, de roppantul csalódott, mert a Kanári- szigeteken nem talált egyetlen kanárit sem. Megnövesztette szakállát, s csakúgy, mint később Einstein, felborította a tudománynak immár a Vatikán által is szentesített vívmányait. Majd bocsánatot kért a madaraktól, akiknek egy gyenge pillanatában bevallotta, hogy semmiről sem tehet. Szerencsére mindez halála után derült ki, s így a tudományos körökben ellenfelei azzal a jelszóval, hogy halottról jót vagy semmit, nem háborodtak fel. Errefel Európában nem tört ki a vallásháború, mivel már minden állam