Irodalmi Szemle, 1969

1969/6 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok

Egyéb javaslatok a szlovák nyelv tanításának célját — politikai feladatként megfogalmazva — így határolják körül:

„a) oly mértékben megtanítani a tanulókat írni és beszélni, hogy minden munkahelyen és a társadalmi életben érvényesülhessenek, b) a szlovák nyelvet tudatosan oly mértékben elsajátítani, hogy tanulmányaikat szlovák lnyelvül középiskolákban, illetve főiskolákon folytathassák.“55 Ez a tantervi koncepció nem újdonság, sőt egyszerűen a hagyományra vezethető vissza, ugyanis az SZLKP KB Politikai Irodájának 1959. január 16-i határozata feladatul adta az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának, hogy „dolgozzon ki olyan tantervet, hogy a nyolcéves, illetve tizenegyéves iskolát végzett tanulók a szlovák nyelv megfelelő ismerete alapján nyelvi nehézségek nélkül érvényesülhessenek politikai, 'gazdasági és kulturális életünk bármelyik szakaszán, vagy folytathassák tanulmányaikat bármelyik főiskolán."5®

Amióta ez az elképzelés ilyen formában megszületett, azóta kisebb-nagyobb módosításokkal minden tantervbe belekerül, tehát a Megbízotti Hivatal gondoskodott arról, hogy egyszer belekerüljön a tantervbe, az azóta született javaslatok pedig egyszerűen átveszik, képtelenek megszabadulni ettől az elképzeléstől. A Megbízotti Hivatal, a Tudományos Akadémia, a Pedagógiai Kutatóintézet azonban semmit sem tett azért, hogy a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatásának módszertanát tudományos színvonalon kidolgozzák; annak vizsgálatában, hogy e feladat megvalósításának milyenek a feltételei, sőt azért sem tett semmit, hogy a tantervi anyag összhangban legyen a célkitűzésekkel. Egy ilyen tantervet tehát nem dolgozott ki, hanem mechanikusan átvette az idézett szöveget, s a tényleges és valóban hasznos tudományos kutatómunka helyett egyszerűen politikai jelentőségűvé minősítette, gondolván, hogy ezzel a kérdés súlya jelentősen megnövekszik.

Már említettük, hogy a nemzetiségek egyenjogúsításában a nyelvi kérdés mindenekelőtt nem nyelvészeti jellegű, hanem igenis szociológiai és politikai természetű vizsgálódást tesz szükségessé, de azt is hangsúlyoztuk, hogy a nyelv nem osztálykategória, s e tekintetben sem a többség nyelvének ismeretéből vagy nem ismeréséből, sem adott nyelv elsajátítására irányuló szándékunk mértékéből nem fabrikálható politikai kérdés. Most még azt is hozzátehetjük, hogy tényleges politikai kérdésként csak és csak az fogható fel, hogyha a potenciális túlsúlyban levő többségi nyelv hordozói, a többségi helyzetben levő nyelvi közösség — akár mint kollektíva, akár mint az azt képviselő egyének — éppenséggel nem osztályérdekek által vezetve, a kisebb potencialitású nyelv elnyomására, tényleges hatósugarának korlátozására és tagadására törekszenek.

De a tanterv szándéka és célkitűzése ellen didaktikai ellenvetéseink is vannak. Csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy az igényeket (pedagógiai követelményrendszer] és a lehetőségeket (a tanuló teherbírása, lélektani gondolkodási fejlődése törvény- szerűségeinek figyelembevétele) szigorúan egyeztetni kell már csak azért is, mert ez a megfogalmazás egyáltalán nem veszi figyelembe az itt is közölt százalékos statisztikai kimutatás adatait, lényegét és az általunk részben már elemzett didaktikai, lélektani stb. aspektust. Mint szándék és célkitűzés ellen tehát nincsen semmi kifogásunk, de mint tantervi feladat-megjelölés erős korrekcióra szorul.

Tudnunk kell ugyanis, hogy az itt megjelölt és elérendő szint a szlovák anyanyelvű tanulók részére maximálisnak bizonyul, s a gyakorlatban az ő esetükben sem sikerült a pedagógiának mindezt megvalósítania.

Nem mellékes szempont az sem, hogy az iskolában ne lássunk olyan intézményt, amely minden társadalmi problémára alkalmas gyógyírral szolgál. Ne tulajdonítsunk az iskolának olyan sajátosságokat, amilyenekkel nem rendelkezik. Sztálin szerint az iskola a társadalom irányítási bölcsője. Bizonyos vonatkozásaiban, nevelési feladataiban valóban lehet az, de meg kell fosztanunk az iskolát a rárakódott „mindenhatóság“ nimbuszától. Az iskola teljesítse legeredendőbb oktató-nevelő küldetését, s ezen belül az iskola tanítsa, sőt tanítsa meg a magyar gyermeket is szlovákul oly mértékben, ahogy az a gyermek és a társadalom feladatainak, valamint az iskola egyéb oktató-nevelő célkitűzéseinek szempontjából valóban rentábilis.

Ezért Sági Tóth Tibornak az Oj Szó 1968. 219. számában közölt írása is csak részle55 Ľ. Smelík, i. m.

56 J. Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, VPL, Blava, 1968. 139. 1.