Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
ideje alatt nem történik és nem is történhet meg még elvben sem, mert különben az anyanyelvi kifejezőkészség megtorpanásával, sőt fejlődésében való törésével kellene számolnunk, ez pedig mindenféle pedagógiai törekvés cáfolatával lenne egyenlő értékű. Ez a jelenség azonban igen furcsa társadalmi vetületben jelentkezik, s rendszerint a magyar tanulók gyenge szlovák nyelvtudásáról alkotott és hangoztatott vélemények formájában nyilvánul meg. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a magyar anyanyelvű érettségizett szlovák nyelvi kifejezőkészsége nem mérhető a szlovák anyanyelvű tanuló hasonló készségével, mert figyelmen kívül hagynánk, hogy az igényeket és a lehetőségeket a pedagógiában mindenkor és mindenhol egyeztetni kell. A magyar tanuló szlovák nyelvtudása legfeljebb a szlovák tanuló orosz nyelvtudásával mérhető össze, de még, így is óriási előnyük van a szlovák tanulóknak, mert a polarizáló nyelvek között levő tipológiai eltérések nem egyformák. Gyakorta lehetett hallani és olvasni a sajtóban azt is, hogy a magyar iskolák növendékeinek nemcsak a szlovák nyelvtudásban vannak hiányosságai, hanem tárgyi ismereteiben is, ezért az oktatás általános tökéletesítésére kell törekedni főleg a fizika, a matematika, a kémia és a biológia terén, s ennek konstatálásában többnyire a főiskolai felvételi vizsgák eredményeire szoktak hivatkozni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a korábban említett nyelvi tudásszint- eltérés nagyon könnyen a tanuló egyéb ismereteiben is a gyengébb színvonal látszatát keltheti, hogyha ismereteit idegen nyelven kell megfogalmaznia egyrészt azért, mert végeredményben egy jóval bonyolultabb, teljesebb és plasztikusabb tudást, ismeretet kell egy fokozattal alacsonyabban kialakult nyelvi tudásszinttel kifejeznie, mint amilyen nyelvi tudásszinten a saját anyanyelvén elraktározta, és önmaga számára megfogalmazta; másrészt azért, mert az idegen nyelvi struktúrabázis még korántsem alakult ki teljesen, még nem operatív, az idegen nyelvi struktúra még félig-meddig csak „passzív“ rendszer számára, s csak a mindennapi és gyakorlati használatban kezd eleven erővel megtelni, aktívvá válni, s a gyakorlati felhasználás folyamatának rendszerint a főiskolai felvételi vizsga az első aktusa. Korábban már idéztük az anyanyelv tantervileg meghatározott feladatát: . a tanulók megtanulják gondolataikat Irodalmi nyelven szóban és írásban helyesen kifejezni.“52 Nem kívánjuk részletesebben elemezni, de különösebben részletes elemzés nélkül is nyilvánvaló, hogy ez voltaképpen a III. tudásszint, vagyis a korábban tárgyalt effektív nyelvi kifejezőkészség szintje, amit a tanulók egy jelentős része az érettségiig valóban elért, de nem a 9. osztályig. A tantervi célkitűzés imaximalizmusa az anyanyelv esetében nyilvánvaló, hisz sem a tanuló ismeretei, sem értelmi és gondolkodási szintje nem teszi lehetővé a feladat megvalósítását. S ebből a koncepcióból indultak ki akkor, amikor a középiskolában eltörölték az anyanyelv tantárgyként való oktatását, s az ott mellőzött és semmibe vett feladatok az imént tárgyalt gondolkodáslélektani szempontokat mellőzve a kilencéves iskolák feladataként kerültek be a tantervbe. Érdemes azonban megfigyelni azt is, hogy a szlovák nyelvi tanterv mit tűzött ki feladatul: „A magyar tannyelvű iskolákban a szlovák nyelv tanításának az a célja, hogy la tanulók) a szlovák nyelvet szóban és írásban jól elsajátítsák“.53 A két tantervi célkitűzés között a nyilvánvaló stiláris eltérések ellenére egyezés mutatható ki a szóbeli és írásbeli igények tekintetében. A további elemzést lehetetlenné teszi számunkra a rendkívül relatív megfogalmazású jól (dobre), mely értelmezhető nagyon szűk és nagyon tág felfogásban is. Ha azonban az ezt követő sorok kontextusában vizsgáljuk „hogy köztársaságunk bármely részében és az építőmunka minden területén eredményesen kapcsolódhassanak be.. ,“54, máris nyilvánvalóvá válik: semmivel sem kíván többet ez a tanterv, mint az anyanyelvi — de kevesebbet sem, sőt nem kíván kevesebbet, mint a szlovák anyanyelvű tanulóktól. A szükséges következtetéseket levonhatjuk az anyanyelvi tanterv célkitűzéseinek értékelése alapján, és annak tudatában, hogy a két nyelvi struktúra tudásszintjében levő eltérést a legtermészetesebb jelenségként kell felfognunk. 52 A kilencéves iskolák tantervei, Blava, 1965, 4. 1. 53 A kilencéves iskolák tantervei, Blava, 1965. 42. 1. 54 uo.
