Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
A gyakorlati nyelvtudást kitűző idegen nyelvoktatás ma abból az alapelvből indul ki, hogy a nyelvtudat kialakulása az anyanyelven indul meg,50 s az idegen nyelv megtanulásával differenciáltabb nyelvtudatra teszünk szert. Itt azonban hangsúlyozni kívánjuk a meg szócskát, mert érzékelteti egy tevékenységfajta befejezett voltát s egyértelmű azzal, hogy ez a differenciáltabb nyelvtudat csak az aktus befejeztével alakul ki teljesen, korábbi fokozatok és elért szintek eredményeként. A modern idegen nyelvoktatás a leghatározottabban anyanyelvi alapú oktatás, de ez nem párhuzamosságot jelent, hanem mindenekelőtt azt, hogy az anyanyelvnél tárgyalt négy fokozatot okvetlenül figyelembe kell venni, s az idegen nyelven egyszerűen képtelenség olyan teljesítményt kívánni mind a tanulótól, mind a felnőttől, ami meghatározott szintben az anyanyelven is jelentős erőfeszítést kíván a beszélőtől. A továbbiakban figyelembe kell vennünk azt is, hogy a nyelvtudás szintjei idegen nyelv elsajátítása esetében is ugyanolyanok, mint amilyeneket az anyanyelvnél figyelhettünk meg, és minden egyes fokozat elérésének legalapvetőbb feltétele, hogy az előző fokozaton is túljusson a tanuló, tehát kezdve a spontán idegen nyelvi tudással, s befejezve azzal, ami a gyermek szellemi teljesítőképessége (értsd: kialakult logikai — anyanyelvi struktúrájának korrelációs szintje) alapján mind az egyén, mind a társadalom számára, mind pedig az iskola általános oktató-nevelő feladatainak teljesítése szempontjából rentábilis. Ez a tény az idegen nyelven megvalósuló beszéd során fellépő gátlások leküzdéséhez is fontos szempontokat adhat. De bármennyire azonosnak ismerjük is az anyanyelv és az idegen nyelv tudásszintjeit elvben és általában, gyakorlatilag és konkrét személyek szerint a két nyelvben elért szintek csak a legritkábban esnek valóban egybe; akkor ugyanis, ha a két nyelvi struktúra (nyelvtudat) párhuzamosan alakult ki, és többé-kevésbé párhuzamosan fejlődött, vagyis hogyha az idegen nyelvi és a gondolati struktúra is párhuzamosan fejlődött. Erről azonban a mi nem jellegzetesen bilingvis környezetünkben jóformán beszélni sem lehet, s ennek bizonyítására érdemes megnézni a Nyitrai PF Szlovák Nyelvi Tanszékének felmérését is, a magyar elemi iskolák II. osztályába járó tanulók szlovák nyelvtudásának szintjéről:51 1. sz. táblázat. 1. csak magyarul beszél, szlovákul nem ért 85,5 százalék 2. csak magyarul beszél, szlovákul ért 7,2 százalék 3. magyarul jól beszél, szlovákul gyengén 3,3 százalék 4. magyarul is, szlovákul is gyengén beszél (cigányok) 2,8 százalék 5. magyarul is, szlovákul is jól beszél 1,2 százalék Ha az anyagot és az adatokat bizonyos kételkedéssel fogadjuk is, mert nem egységes szempontok szerint az iskolák tanítói maguk készítették, néhány jellegzetességre rögtön rávilágít. A már korábban említett spontán nyelvtudási szintet mindkét nyelven jóformán 1,2 százalék éri el, vagyis nagyon kevés azoknak a száma, akiknél a szintek az iskolába járás kezdetén eleve „egybeesnek“. A két nyelvi struktúra páťhuzamos kialakulásának egyik legalapvetőbb feltétele végeredményben csak ezeknél lehet meg, de határozottan csak az egyik feltétele, mert ha az a környezet, amelyben ez a kezdetleges bilingviz- rnus kialakult, megváltozik, a két nyelvi struktúra párhuzamos továbbfejlődése is nyilván törést szenved. A többi tanuló esetében szó sem lehet arról, hogy a két nyelvi struktúra párhuzamosan alakuljon ki, mert ennek legalapvetőbb feltétele mindenféle vonatkozásban hiányzik, hisz a többinél vagy semmilyen, vagy csak passzív nyelvtudást tüntet fel a kimutatás, s zömmel akkor kell megkezdeni a szlovák nyelv spontán szintjének kialakítását, amikor ez a folyamat anyanyelven befejezéséhez közeledik. Ilyenformán legalább egy fokozatnyi eltérés mindig lesz a magyar tanuló anyanyelvi és szlovák nyelvi ismerete között az anyanyelv javára, s ezt természetesnek kell tekintenünk. A két nyelvi struktúra szintjeinek kiegyenlítődése végeredményben az egész iskolába járás 50 Krammer, Szoboszlay i. m. 44. 1. 5' Ľ. Šmelík: K problematike vyučovania slov. jaz. na školách s vyuč. jaz. maď. (kézirat)
