Irodalmi Szemle, 1969
1969/6 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
Teleki Tibor gondolkodáslélektani szempontok a nemzeti nyelv hatókörének és az etnikai bilingvizmus kialakulásának vizsgálatában JBefejező rész) Az anyanyelvi tantervek az anyanyelv oktatásának célját az alapiskolában igy határozzák meg: „a magyar nyelv tanításának célja, hogy a tanulók megtanulják gondolataikat irodalmi nyelven szóban és írásban helyesen kifejezni.“*'- Más kérdés azonban, hogy az oktatásnak sikerül-e valóban elérnie ezt a célt a kilencéves iskolában vagy esetleg az érettségire, illetve még akkorra sem. Az iskolai gyakorlatban legtöbbször viszonylag szembeötlő módon ugranak ki a tanulók kifejezőképességében levő szintkülönbségek. Bármely típusú vagy fokozatú iskolát vegyünk is alapul azonban, mindig tudnunk kell, hogy a tanuló nyelvi kifejezőkészségének fejlődése az iskolával berekesztőleg nem áll meg, így az iskolai tapasztalatok sem nyújthatnak teljes képet a kérdésről, persze az iskolában szerzett ismeretek teszik lehetővé a nyelvi tudósítás további kibontakozását és a nyelvi érést. Nem kizárólag elvi jelentőségű, hanem gyakorlati vetületű probléma itt a nyelvoktatás viszonylag legrégibb kérdése, ugyanis vannak, akik a választékos nyelvhasználatot adottság, képesség dolgának tekintik, megint mások, akik amellett kardoskodnak, hogy nem adottság és képesség dolga, hanem igenis elsajátítható. E nyilván több százéves múltra visszatekintő vitát itt nem kívánjuk eldönteni, de okvetlenül meg kell mondanunk, hogy az emberek beszédkultúrájában valóban óriási különbségek vannak, s ezt egyszerűen tényként kell tekintenünk. S ezen nem segít sem az, ha azt mondjuk, hogy ennek forrása a gyermek képességeiben rejlik, sem az, ha elismerjük, hogy az oktatásban van a hiba. Az oktatást nem lehet egyértelműen elmarasztalni, ha ugyanazzal az energiabefektetéssel stb. az egyik gyermek kiváló, a másik pedig nagyon gyenge eredményeket ér el. Hisz a receptoroktól az agykéregig, az effektorokig egy sor fontos fiziológiai tényezőtől függ az ember mindenféle tevékenységének eredményes volta, s a legkisebb különbségek egy másik vetületben, mondjuk a nyelvi struktúrában óriási elmozdulásokat okoznak. A nyelvi és gondolkodási struktúrabázis korrelációjában levő legkisebb zavarok újabb problémákat okoznak a soronlevő ismeretek elsajátításában, ezek meg még nagyobb elmozdulásokat okoznak a struktúrakorrelációban stb., míg végül az ismeretek magasabb szintjén megszakad a struktúra később lerakott szintjeinek a kontinuitása a korábbiakkal, de a két struktúrabázis között is, aminek nem lehet más vége, mint különböző fokú szellemi és nyelvi fejletlenség. Nem célunk elméletileg igazolni és megmagyarázni a kifejezőkészségben levő óriási szintkülönbségek gyökereit, de végső soron a gondolkodási és a nyelvi struktúrabázis korrelációjának megszakadására vezethetők vissza. így minden nyelvi tudásszintvizsgá- latnak gondolkodáslélektani aspektusokban lehet megtalálni a magyarázatait, ugyanis ,,a valóságban a beszéd annyiban beszéd, amennyiben tudatosított jelentéssel rendelkezik“, s a verbális kifejeződés nem „próba-szerencse módszere, vagy feltételes reflexek 41 A kilencéves iskola tantervei, Bratislava, 1965. 4. 1.
