Irodalmi Szemle, 1969

1969/1 - López, César: Végtagok és csonkok

César LÓPEZ

wc«gtacg«lt cs csenitek

César López 1933-ban született, Santiago de Cubában. Tanulmányait Havannában kezdte az orvosi fakultáson. Beutazta Európát és Amerikát, volt a külügyminisztérium alkalmazottja, jelenleg a Kubai Író- és Művészszövetség irodalmi részlegének dolgozója. Három verses- és egy novelláskötet szerzője.

Egy meglehetősen tompa, távoli dörrenés.

Mikor a partok közé rekedt víz újra mozgásba jött, a gyerek elfutott, hogy megkeresse társait, vagy legalább egyet megtaláljon közülük, s közben kiáltozott: — egy láb, egy láb a vízben... egy levágott lábfej! Nekifutott egy férfinak, az elkapta a keiét, rászólt, hogy hallgasson, nyugodjon meg előbb, csak aztán érdeklődött afelől, hogy mi is történt tulajdonképpen.

Tényleg, egy lábfej volt. A férfi igazolta a gyerek szavait. Egy lábfej volt. Sápadt, közepes méretű láb, talán negyvenes cipő illett volna rá. Lágyan lebegő mozdulatokkal úszott a vízen. A gyerek kerekre nyitotta a szemét.

Szóval egy lábfej úszott a vízen. Egy lábfej lábszár és test nélkül. A vízen.

Világos, a gyereknek igaza volt.Többen odafutottak hozzájuk.

— Honnan jöhetett?

— Onnan föntről, ahonnan a folyó. Ez csak logikus, nem?

Egyre többen és többen érkeztek, nézték a lábat.

— Jobb láb.

— Vagy pedig bal.

— No jó, a dolog úgy áll, hogy ez egy láb, és nem érdekes, hogy jobb vagy bal, erről igazán kár vitatkozni.

— Ez a folyó első lába.

— Vagy a láb első folyója.

— Azelőtt nem történtek ilyen dolgok.

A gyerekek csiripeltek.

Egy meglehetősen tompa, távoli dörrenés.

A szeretetteljes és diszkrét párbeszéd közepette megjelent a másik lábfej is. Már nem volt kétség afelől, hogy az egyik jobb, a másik pedig bal láb, tökéletesen kiegészítették egymást. Az azonos forma, méret és szín is erről tanúskodott.

— A dolog most sokkal összefüggőbb, mint kezdetben gondoltam. Feltételezésem szerint, az az ember sánta volt.

— Ugyan, értelmetlenség.

— Egy sánta, egy megcsonkított, aki lábfejével semmit sem veszít...

A két lábfej csaknem mozdulatlanul hevert a partszegély csillogó kavicsán.

Egy meglehetősen tompa, távoli dörrenés.

Aztán megjelent a két lábszár. Előbb a jobb, aztán a bal, vagy élőbb a bal, aztán a jobb, később pedig a comb és a csípő. Amikor feltűnt a nemiszerv is (kivételes pél-