Irodalmi Szemle, 1969

1969/5 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Közös történelmünk

vák történelem, s az eseményeket ide­gen (német és török) erők irányították. A hatalmas terjedelmű regény (több mint 700 oldal, jegyzetekkel és kép­mellékletekkel) középpontjában egy nagy szerelmi kaland áll, s emögött alapos forrástanulmányokról valló, rész ­leteiben korhű történelmi korképet ta­lálunk. Már maga a téma is regényes érdekességű: az ábrázolt, puritán fel­fogású, a nők egyenjogúságáról hallani sem akaró korban egy főúr felesége (Révay Ferencné Forgách Zsuzsánna) szeretője kedvéért elhagyja megutált férjét, és vállalja az ezzel járó orszá­gos, sőt világraszóló botrányt. Az ügy­gyei a bécsi császári udvar és a pápa is foglalkozik, s egy különös, a sala­moni bölcsességet is fölülmúló ítélettel nyer megoldást. A szerelmesek a fej- és jószágvesztéstől csak úgy szabadul­hatnak meg, hogy megtisztító esküt kell tenniük, és száz nemesnek is iga­zolnia kell, hogy a vád alapját képező tényeket, még a világosan bizonyítható- kat sem követték el. E különös házas­ság és szerelem történetét magyarul már régebben megírta Deák Farkas a Magyar Történelmi Életrajzok II. kö­tetében. Čajak műve természetesen más jellefjű: nemcsak regényesebb Deáké­nál, hanem a kort jellemző társadalmi és művelődési kérdésekkel, a török el­leni harcokkal és portyázásokkal, csejtei Báthory Erzsébet beteges és bűnös orgiáival, Balassi Bálint szerelmi dalai­val stb. is részletesebben foglalkozik. A nyolcezer példányban megjelent regény fő érdemét abban látjuk, hogy nagyban hozzájárulhat egy reális, min­den hamis nacionalista romantikától mentes szlovák történelemtudat kiala­kításához. Az író bizonyos tanári tár­gyilagossága is látszik rajta; amint a jegyzetanyagból kitűnik, Čajak könyv­tárakban és levéltárakban kutatott a tények után, hogy hűbben ábrázolhassa a történelmi igazságot. A most 72 éves író történelemszakos tanár volt a bács­kai Petrőc szlovák gimnáziumában. Mind­ez nem azt jelenti, mintha Čajak müve valami anacionális, pozitivista alkotás volna, csupán egyes szlovák történelmi regények anakronisztikus, a valóság­ban csak később jelentkező nacionaliz­musát kerüli el. A nemzeti öntudat és romantika megtalálható a regényben, például a szlovák jobbágyság sorsának bemutatásában s a hegyvidéki betyár­csapatok gyakori szerepeltetésében, akik mindig az igazságért harcolnak. Jellemzései azonban nem egyoldalúak: a császári zsarnokság ellen küzdő be­tyárok, Bocskay-hajdúk és cigányok duhajkodását és barbár cselekedeteit, helységek feldúlását, gyújtogatásokat, gyilkosságokat is bemutat. Ezenkívül olyan filozofálgató részek és megálla­pítások is vannak a műben (pl. a dog­mák hatalmáról, az alkotó szellem sza­badságáról), amelyek későbbi korokban is érvényesek. Manapság szokás a történelmi re­gény válságáról és időszerűségéről vi­tatkozni, főként abból a szempontból, hogy van-e mondanivalója a jelen szá­mára. Régen megállapították már, hogy a történelem a népek tanítómestere, s mivel Čajak regénye nagyrészt hiteles történelmi adatokra támasz­kodik, tanulságai is vitathatatlanok. Különös figyelmet érdemel a műben a részletek hűsége és az epikai fikció valószerűsége is. Ami az első kritériu­mot illeti, Báthory Erzsébet bűnös tevé­kenységének leírását hozhatnék fel pél­daként. Ezzel a szlovák irodalom álta­lában többet foglalkozik, mint a magyar (külön regényt írt róla Jožo Nižnánsky is), mert a szlovák jobbágylányokat gyilkoló magyar grófnő tetteire a szlo­vákok nemzeti szempontból tekintenek. Čajak a tényeket beszélteti, Báthory Erzsébet végrendeletét idézi, és lélek­tanilag is hitelesen mutatja be az úrnő misztikus, szertartásszerű orgiákban megnyilvánuló szadista hajlamait. Dar- voly Anna, a grófnő egyik bűntársa így nyilatkozik az „adunomatra“ előtt: „El­múltam már hetvenéves, mit sem érek már a férfiakkal való közösülésben, de amikor az az Ancsa átkozott bennünket, attól féltem, hogy elpusztulok az élve­zettől.“ Báthory Erzsébetnek pedig ilyen látomása volt: „Semmit sem éreztem, amikor itt Forgách Zsuzsa dögledezett. Ez még sohasem történt meg velem. Még akkor is, amikor az a bohuslavicei szajha volt itt — aki csak átkozódott — úgy összevizeltem magam, mintha két férfival bujálkodtam volna.“ Műfaját tekintve Čajak könyve ha­gyományos stílusú realista történelmi regény, s konkrét történelmiségben messze felülmúlja például Jókai Mór egyébként romantikusabb jellegű mű-

Next

/
Thumbnails
Contents