Irodalmi Szemle, 1969

1969/5 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Közös történelmünk

vák történelem, s az eseményeket idegen (német és török) erők irányították. A hatalmas terjedelmű regény (több mint 700 oldal, jegyzetekkel és képmellékletekkel) középpontjában egy nagy szerelmi kaland áll, s emögött alapos forrástanulmányokról valló, rész leteiben korhű történelmi korképet találunk. Már maga a téma is regényes érdekességű: az ábrázolt, puritán felfogású, a nők egyenjogúságáról hallani sem akaró korban egy főúr felesége (Révay Ferencné Forgách Zsuzsánna) szeretője kedvéért elhagyja megutált férjét, és vállalja az ezzel járó országos, sőt világraszóló botrányt. Az ügygyei a bécsi császári udvar és a pápa is foglalkozik, s egy különös, a salamoni bölcsességet is fölülmúló ítélettel nyer megoldást. A szerelmesek a fej- és jószágvesztéstől csak úgy szabadulhatnak meg, hogy megtisztító esküt kell tenniük, és száz nemesnek is igazolnia kell, hogy a vád alapját képező tényeket, még a világosan bizonyítható- kat sem követték el. E különös házasság és szerelem történetét magyarul már régebben megírta Deák Farkas a Magyar Történelmi Életrajzok II. kötetében. Čajak műve természetesen más jellefjű: nemcsak regényesebb Deákénál, hanem a kort jellemző társadalmi és művelődési kérdésekkel, a török elleni harcokkal és portyázásokkal, csejtei Báthory Erzsébet beteges és bűnös orgiáival, Balassi Bálint szerelmi dalaival stb. is részletesebben foglalkozik.

A nyolcezer példányban megjelent regény fő érdemét abban látjuk, hogy nagyban hozzájárulhat egy reális, minden hamis nacionalista romantikától mentes szlovák történelemtudat kialakításához. Az író bizonyos tanári tárgyilagossága is látszik rajta; amint a jegyzetanyagból kitűnik, Čajak könyvtárakban és levéltárakban kutatott a tények után, hogy hűbben ábrázolhassa a történelmi igazságot. A most 72 éves író történelemszakos tanár volt a bácskai Petrőc szlovák gimnáziumában. Mindez nem azt jelenti, mintha Čajak müve valami anacionális, pozitivista alkotás volna, csupán egyes szlovák történelmi regények anakronisztikus, a valóságban csak később jelentkező nacionalizmusát kerüli el. A nemzeti öntudat és romantika megtalálható a regényben, például a szlovák jobbágyság sorsának

bemutatásában s a hegyvidéki betyárcsapatok gyakori szerepeltetésében, akik mindig az igazságért harcolnak. Jellemzései azonban nem egyoldalúak: a császári zsarnokság ellen küzdő betyárok, Bocskay-hajdúk és cigányok duhajkodását és barbár cselekedeteit, helységek feldúlását, gyújtogatásokat, gyilkosságokat is bemutat. Ezenkívül olyan filozofálgató részek és megállapítások is vannak a műben (pl. a dogmák hatalmáról, az alkotó szellem szabadságáról), amelyek későbbi korokban is érvényesek.

Manapság szokás a történelmi regény válságáról és időszerűségéről vitatkozni, főként abból a szempontból, hogy van-e mondanivalója a jelen számára. Régen megállapították már, hogy a történelem a népek tanítómestere, s mivel Čajak regénye nagyrészt hiteles történelmi adatokra támaszkodik, tanulságai is vitathatatlanok.

Különös figyelmet érdemel a műben a részletek hűsége és az epikai fikció valószerűsége is. Ami az első kritériumot illeti, Báthory Erzsébet bűnös tevékenységének leírását hozhatnék fel példaként. Ezzel a szlovák irodalom általában többet foglalkozik, mint a magyar (külön regényt írt róla Jožo Nižnánsky is), mert a szlovák jobbágylányokat gyilkoló magyar grófnő tetteire a szlovákok nemzeti szempontból tekintenek. Čajak a tényeket beszélteti, Báthory Erzsébet végrendeletét idézi, és lélektanilag is hitelesen mutatja be az úrnő misztikus, szertartásszerű orgiákban megnyilvánuló szadista hajlamait. Dar- voly Anna, a grófnő egyik bűntársa így nyilatkozik az „adunomatra“ előtt: „Elmúltam már hetvenéves, mit sem érek már a férfiakkal való közösülésben, de amikor az az Ancsa átkozott bennünket, attól féltem, hogy elpusztulok az élvezettől.“ Báthory Erzsébetnek pedig ilyen látomása volt: „Semmit sem éreztem, amikor itt Forgách Zsuzsa dögledezett. Ez még sohasem történt meg velem. Még akkor is, amikor az a bohuslavicei szajha volt itt — aki csak átkozódott

— úgy összevizeltem magam, mintha két férfival bujálkodtam volna.“

Műfaját tekintve Čajak könyve hagyományos stílusú realista történelmi regény, s konkrét történelmiségben messze felülmúlja például Jókai Mór egyébként romantikusabb jellegű mű-