Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Közös történelmünk
Katonatanács a Munkástanácsot is megelőzve kiáltja ki majd a proletárdiktatúrát, Pogányt pedig az általa megteremtett vörös hadsereg egyik alakulata fogja kibuktatni a hadügyi népbiztosságból. Károlyi felpanaszolja, hogy az antant a belgrádi egyezményt sem tartotta be, hangsúlyozván, hogy az ellenforradalmi kormány örülhetett volna, ha az egyezményben megállapított vonal lett volna a békeszerződésben lerögzített egyedüli területveszteség. Elmondja álláspontját az ismeretes Mackensen-ügyről, s külön fejezetet szentel a nemzetiségekkel folytatott tárgyalásoknak. Érdekes, hogy amikor Hodžával a szlovák autonómiáról tárgyaltak, Lovászy Márton ebbe a Békés megyei szlovák nyelvszigetet is belevonta volna. Károlyi és Hodža idevonatkozó emlékiratainak az ellentmondásai olyan természetűek, hogy ennek részletezése külön tanulmányt igényelne. „A forradalmi kormány diplomáciája“ című fejezetben Károlyi elismeri, hogy Diner-Dénes Józsefet azért kellett lecserélni, mert mint a külügyminisztérium adminisztratív vezetője nem vált be, de Bédy-Schwimmer Rózát, illetve svájci kiküldetését mindenképpen mentegetni igyekszik. Mégis letagadhatatlan, hogy Bédy-Schwimmer Rózának, a feminizmus harcosának Svájcba való kiküldetése nagy tapintatlanság volt, mert olyan államba, ahol a nők politikai jogainak megadása vagy meg nem adása vita tárgyát képezi, egy női követ csak disszonáns hatást válthat ki. Aki a részletek iránt érdeklődik, megtalálhatja azokat Bédy utódának, annak a Szilassy Gyula bárónak német nyelvű emlékirataiban, akiről maga Károlyi sem nyilatkozik pejoratívan. A berni szocialista kongresszusról, amelyen Kunfi Zsigmond is részt vett — Károlyi éppen csak hogy megemlékezik. Ennek részletes ismertetése a- zonban Buchinger Manó közismert memoárjaiban megtalálható. A wilsoni béke alkonyáról szóló fejezetben Károlyi leírja: Lovászy és Batthyány is ismételten szemére vetette, hogy túlságosan kacérkodik a radikális és szocialista elemekkel. Montgomery lord (1919-ben még Cunningham ezredes) azzal fenyegette Károlyit, hogy ha nem lép fel erélyesen az egyre terjedő „vörös forradalom“, a kommunista párt ellen, akkor az antant jóváhagyásával a csehszlovák, román és jugoszláv hadsereg teljesen meg fogja szállni azt, ami Magyarországból megmaradt. „Szeretném, ha ezt megmondaná a szocialistáimnak“ — felelte Károlyi. Meg is szervezte Cunningham és a szociáldemokrata vezetők találkozását (1919. február 8-án), s ott Cunningham megmondta, milyen következményei lennének egy proletárforradalomnak.1 A befejezetlen emlékiratok utolsó fejezetének címe „Reformmunkálatok“, amely a belső eseményekkel és a nemzetgyűlési választások előkészületeivel fofglalkozik. Az a véleménye, hogy a választásokon a szocialisták kapták volna a legtöbb szavazatot, utánuk a kisgazdák lettek volna a legerősebbek. További fontos eseményekről (mint például a Népszava elleni véres tüntetésről 1919. február 20-án) már nincsen szó, de a 290—319. oldalon a népköztársaság utolsó négy hetére és a tanácsköztársaságra vonatkozó beszédeket, leveleket, feljegyzéseket és újságcikkeket találunk. Ezért is jó lett volna a hézagokat a Londonban angolul megjelent Károlyi-memoárok magyar eredetijéből kitölteni, vagy annak az 1918. október 31-gyel kezdődő részét a gyűjteményben közreadni. Fogarassy László l Györffy Sándor: Adalékok az antant- hatalmak magyarországi politikájához, Századok 1954, 4. sz. 581—582. Részlet egy monográfiából, amelyet a szerző revideálva fog közzétenni, mivel az eredeti szöveget a kultusz szellemi nyomása alatt írta. Közös történelmünk egy szlovák regényben A recenzió azért kapta ezt a címet, mert Ján Čajak V zajatí na holičskom hrade (A holicsi vár fogságában) címmel szlovák történelmi regényt írt. A XVI. és XVII. század fordulóján még nem volt külön magyar és külön szlo
