Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Mayer Judit: A Szabad Földműves nyelvéről
hatjuk a HAZAI FIGYELŐ rovatban: „A föderációról szóló alkotmánytörvény, mely lényegében hosszúéves politikai harcok eredménye, mérföldkőként határozza meg társadalmunk további fejlődésének útját“. A hosszúéves kétségkívül a „dlhoročné“ szó szerinti fordítása, helyesen így kell mondanunk: hosszú, évekig tartó, évekig tartó politikai harcok vagy egyszerűen hosszú politikai harc. A mondat második fele dagá- lyos, elég lenne így: fontos mérföldkő társadalmunk fejlődésének útján. „... kapnak legfelsőbb szerveink hiteles képet különböző szociológiai problémákat illetően. A sorra kerülő népszámlálás koncepciójában ráköt az 1961-es népszámlálásra ...“ Hiteles képet valamiről kapunk, fölösleges a modoros „illetően“. A „koncepciójában ráköt“ magyarul értelmetlenség, a szlovák „svojou koncepciou naväzuje na...“ kifejezés szó szerinti fordítása. Helyesen: ... koncepciója az 1961-es népszámláláson alapszik ... vagy: az 1961-es népszámlálásra támaszkodik. „A tervbizottság megtárgyalta ... az 1969. évi gazdaságfejlesztési terv mutatószámainak javaslatát.“ Vigyázzunk! Nem a mutatószámok tettek javaslatot, hanem az arra hivatottak javasoltak bizonyos mutatószámokat. (Nem ismerem az eredeti szlovák szöveget, de valószínűleg nem is mutatószámokról, hanem irányszámokról — smerné čísla — van itt valójában szó.) Vagyis helyesen így kellene mondanunk: ...megtárgyalta ...a gazdaságfejlesztési terv javasolt irányszámait, esetleg így: a gazdaságfejlesztési terv irányszámaira vonatkozó javaslatot. A Kitüntetések című beszámolóból idézem: „... megköszönte a mezőgazdasági termelésben dolgozóknak és a propagandistáknak, hogy a legnehezebb időben is sokoldalúan segítették megoldani a közellátás zavartalan menetét." Ezen a mondaton is az látszik, hogy fordítója nem tudott megbirkózni a szlovák szöveggel, nem mert magyarul gondolkodni. Nem láttam az eredeti szöveget, de úgy gondolom, tartalmilag ez a fordítás felelt volna meg: . .. hogy a legnehezebb időkben is minden tőlük telhetőt megtettek a közellátás zavartalansága érdekében, vagy: ... hogy a legnehezebb időkben is helytálltak, és mindent megtettek azért, hogy zavartalan legyen a közellátás. Az 1969. febr. 8-i szám 9. oldalán A Szlovák Nőszövetség határozata cím alatt ilyen mondatokat olvasunk: „Az érdeklődés középpontjában az anyák érdekeinek összeegyeztetése állott a nők gazdasági és polgári kötelességeivel.“ „... ezeken a vidékeken vészes munkaalkalomhiány uralkodik női dolgozók számára." Ugyanebből a számból A termelők és a felvásárlás című cikkből (11. oldal) idézem a következő zavaros mondatokat: „Ezenkívül főleg azzal érveltek, hogy a konzervgyár minden mezőgazdasági üzemben az előző hónap 27-ig a havonta felvásárlásra kerülő zöldségmennyiséget, ez esetben a paradicsomot, az egyes dekádok szerint szétírják, illetve egyeztetik a konzervgyár és a termelő érdekeit.“ „Közlök Ferenc, a rapi szövetkezet ökonómusának véleménye szerint, lényegében igazat ad a konzervgyár képviselőinek.“ (Ez az utóbbi mondat forma szerint még jő is lehetne, csak az a baj, hogy ez a bizonyos Közlök Ferenc maga az ökonómus, azaz üzemgazdász, szóval itt egy „megfejelt“ mondatról van szó.) Ilyen és hasonló rosszul sikerült mondatokat, sajnos, még bőven idézhetnék. A Falu és képviselő című cikk (1968. nov. 9. sz.) talán nem is fordítás, mégis idegenszerű. írója nem gondolkodik elég fegyelmezetten, pedig a szabatos fogalmazás nem utolsósorban fegyelmezettség kérdése is. Lássuk a példákat: „... a képviselő elsőrendű feladata, hogy együtt éljen választóival, ismerje környezete problémáit a lehető legaprólékosabban. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ezeknek az embereknek kell meghatározniuk és nekik kell dönteniük mindannyiunkról még akkor is, ha a nemzeti bizottságok legalacsonyabb fokán tevékenykednek.“ Próbáljuk meg kihámozni a helyes gondolati tartalmat: A képviselő elsőrendű feladata, hogy választói közt éljen, s a lehető legaprólékosabban ismerje környezete problémáit. Mert hiszen a képviselőknek mindannyiunk ügyében kell határozniuk (dönteniük), akkor is, ha a nemzeti bizottságok legalsó fokán tevékenykednek. „Ö az a tényező, aki »alulról« hozza fel a problémákat, illetve kellene felhoznia, amelyek meghatározzák társadalmi fejlődésünk útját...“ Itt először is fölösleges a „tényező“, a képviselőről volt szó, elég, ha azt mondjuk: ő az, aki... A beékelt mondattal — illetve kellene felhozni — akkor is baj volna, ha gondolatjelek közé tennénk, mert rossz helyre került, és zavarja a vonatkozó mon-
