Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Mayer Judit: A Szabad Földműves nyelvéről
A Szabad Földműves a mezőgazdasági dolgozók hetilapja, és mint tudjuk, elég nagy példányszámban jelenik meg, hazai viszonylatban nagy az olvasóközönsége. Már csak ezért sem lehet közömbös, mit és hogyan nyújt olvasóinak, a mezőgazdasági dolgozóknak, akik a szlovákiai magyarság jelentős hányadát teszik ki. Ennek a lapnak a nyelvével — bár nem szigorú értelemben vett szaklapról van szó — nem foglalkozhatunk nyelvi-stilisztikai szempontból anélkül, hogy bizonyos szakmai — nem akarom mondani szaknyelvi — problémák is fel ne merülnének. (Nem szívesen beszélek ún. szaknyelvről, mert magam is azt vallom, hogy külön szaknyelv nincs, a nyelv egységes, de minden szakmának, szakterületnek megvannak a maga sajátos, elfogadott műszavai, szakkifejezései, s ezek éppúgy szerves részei az egységes és oszthatatlan nyelvnek, mint az általános értelemben vett köznyelv szavai.) Már amikor elfogadtam az Irodalmi Szemle megbízását, hogy ismertessem nyelvi szempontból a Szabad Földművest, tudtam, hogy ez a feladat nem könnyű. Munkám során, míg a lapot olvasgattam, böngészgettem, kijegyezgettem, nemegyszer elfogott aztán a kétség: megírhatom-e nyíltan, kertelés nélkül mindazt, amit legjobb tudásom szerint megállapítottam, nem fogják-e félreérteni azok, akiket a bírálat illet? De végül is merem remélni, hogy kinőttünk már abból a korból, amikor mindent csak dicsérni volt szokás, amit itt nálunk magyarul leírtak és kinyomtattak, s merem remélni, senki sem fog kételkedni abban, hogy a bírálattal csakis a magyar nyelv, a magyar sajtó ügyét akarom szolgálni. Először is azt állapítottam meg, hogy a Szabad Földműves eredeti, azaz magyar nyelven megírt, általános jellegű (politikai, közéleti vonatkozású stb.) cikkeinek egy része megüti az átlagos mértéket, s akad ezek közt határozottan ügyesen fogalmazott írás is. Sajtóhiba, helyesírási hiba, fogalmazási, stilisztikai helytelenség természetesen előfordul ezekben a sikerültebb cikkekben is, de ez még nem kirívó. Lássunk egy pár ilyen példát: „. ..s bár a falu keze tele volt munkával,..." (helyesen: a falusiak keze stb. vagy: a falu tele volt stb.) „Mélyrehatóan síkraszáll...“ (helyesen: Bátran síkraszáll...) „... felsorakoztak a kommunista párt politikája mögé", „... a progresszív erők mögé sorakozott fel...“ (helyesen: mellé) „Ha demokratizációs folyamatról beszélünk, mindenképpen tudatosítanunk kell, hogy ez a fogalom adekvát magával az emberséggel, a legalacsonyabb szinten... csakis az embereken múlik." Ennek a mondatnak a tartalma nem egészen világos. Mindjárt érthetőbb lenne így: Mikor a demokratizációs folyamatról beszélünk, tudnunk kell, hogy ez a fogalom adekvát magával az emberséggel, s hogy az államigazgatás legalsóbb fokán csakis az emberektől függ. (Az első két idézet az 1968. dec. 7-1 számból, a többi az 1968. nov. 9-i számból való.) Sokkal több kifogásolnivaló akad azokban a cikkekben, amelyek szlovák vagy talán cseh nyelvű eredeti szöveg fordításával, átdolgozásával készültek, és ami meglepő, aránytalanul sok a hiba — mégpedig nemcsak a nyelvi-fogalmazási, hanem a tárgyi- szakmai helytelenség — még az eredeti, tehát magyar nyelven megírt szakcikkekben is. A továbbiakban ezzel az anyaggal szeretnék részletesebben foglalkozni. Vegyük elő például a Szabad Földműves 1968. nov. 9-i számát, és nézzük meg a szlovák híranyag alapján szerkesztett közleményeket. Mindjárt a 2. oldalon ezt olvasMayer Judit A SZABAD FÖLDMŰVES nyelvéről
