Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
kiemelődik, elkülönül a többi sajátosságtól30. A fogalomalkotás folyamatában tehát észlelés és gondolkodás, szeiAéletl és racionális mozzanatok megbonthatatlan egységet alkotnak. E folyamatból egyetlen fokozatot sem lehet kioperálni. A tárgy észlelése ingerként jön számításba, s ennek hatására fogalom formájában Ingerület vagy serken- tési góc jön létre az agy megfelelő pontján. A kialakult fogalom ilyenformán mindenekelőtt az objektív valóság részéről, a valóság ill. az annak hatására kialakult képzetek felől motivált. A tudatban — mint már mondottuk — a valóság által elsődlegesen motivált fogalom alkotja a logikai struktúrabázis alapelemét. A nyelv esetében az egyén számára fonémákból álló szó az az ingert keltő és érzékelhető szemantikai értékű alapelem, amelynek szintén megfelelő serkentési góca alakul ki az agyközpont meghatározott zónájában. A szó szintén ingerként hat, ám ennek a serkentési góca nem azonos a denotátum fogalmi ingerületi gócával, s az agykéregben való lokalizáltságukat tekintve sem esnek azonos pontra. A szó ilyformán az agykéreg más zónájában lokalizált serkentési góca alkotja a tulajdonképpeni jelentést. A jelentés tehát eszerint a szó tudati lenyomata. Miként a fogalmat a denotátum, ill. tárgyképzet, úgy a jelentést elsődlegesen a szó felépítése, ill. hangképzete motiválja. A tárgy, illetve a szó részéről kiinduló két serkentési góc helyén létrejövő ingerületek erejüket tekintve intenzívek, fokozatukat tekintve primér jellegűek, vagyis a feltételes idegműködés alapján átsugárzásra, irradiációra képesek, ami azt jelenti, hogy az egyik serkentés alatt levő góc a reflex-ív segítségével összekapcsolt másik gócot is képes serkentés alatt tartani. A két góc között kialakult kapcsolatra az is jellemző, hogy kölcsönösen motiválják másodlagosan egymást. Vagyis: miután az elsődleges motiváció megtörtént (a fogalom esetében a denotátum — tárgyképzet —, ill. a jelentés esetében a szó részéről), a jelentés és a fogalom most már másodlagosan is motiválják egymást, de csak akkor, hogyha a két serkentési góc közötti kapcsolat megszilárdult. A valóság egy meghatározott tárgyának nevét megmondani végső fokon így több feltételhez kötött, s ebben az az első, hogy a tárgy és a fogalom között kialakuljon a szükséges kapcsolat, másodszor az, hogy a fogalom és a szó tudati lenyomata között szintén kialakuljon a kapcsolat, harmadszor: a két eltérő lokalizáltságú tudati góc (fogalom — szójelentés) között a kapcsolat olyan erős legyen, hogy az egyik gócból a másikba az átsugárzás megvalósulhasson stb., stb., míg végül eljutunk a beszélő- szervek működtetéséig. A fogalom és a szójelentés ingerületi góca között megvalósuló átsugárzás a magyarázata, hogy egy szót hallva a fogalomra, szemléleti gondolkodás esetén meghatározott képzetre gondolunk. Ez a magyarázata, hogy egy és ugyanazon nyelven belül nem hozzák okvetlenül serkentésbe egymást az apa-atya, a kutya-eb, a kikelet-tavasz, a tanuló-diák stb. szavak, ugyanis ezek a nyelvi és a logikai struktúrabázis egyes elemeinek azonosításain kívül esnek. Ha pl. az apa szót halljuk, a szó jelentése primér fokozatú serkentés alatt van a fizikai hanginger részéről, s mint ilyen, képes az átsugárzásra, s az irra- diáció a megfelelő fogalom felé meg is történik, hogyha a szó és fogalom között az időleges kapcsolat kialakult. A fogalomtól az atya felé folytatólagosan már nem, mert a szekundér serkentésű fogalmi góc erre nem képes, illetve csak akkor, ha külön nyomaték hatására felerősödik a fogalom serkentő hatása. Ha viszont a denotátum felől érkezik az inger, akkor az apa és az atya egyaránt serkentés alá kerülhetne, ha a fogalom felől a szó felé kialakult reflex-ívek egyforma erősségűek lennének. De a fogalmi azonosságú szinonimák esetében sincs ez így, mert a fogalmak átsugárzása, illetve szavakkal történő összekötő reflex-íve az egyik — rendszerint az általánosabb használatú — szó felé mélyebb, szilárdabb, aktívabb; mások felé kevésbé eleven. Ez azonban csak az egyik sajátossága annak, hogy adott fogalom (pl. a „die Mutter“ a vele korrelációban levő nyelvi jelek sora közül, pl. anya, anyu, anyuka, anyuci, mami, mamuci, édesanya, édesanyám stb.) közönségesen melyik tagot aktivizálja. Nyilván azt, amelyik az egyén nyelvi struktúrabázisából jobban, erősebben kötődik a fogalomhoz. 30 lsd. Rubinstejn i. m. 553. 1.
