Irodalmi Szemle, 1969
1969/5 - DISPUTA - Teleki Tibor: Gondolkodáslélektani szempontok
lényege és alapja. E tekintetben közömbös számunkra, mennyiben alkalmaznak vagy alkalmaznak-e emellett empirikus természetű szemléltetést is, hisz a nyelv és a szó az oktatásban maga is szemléltető eszközzé válik. A nyelvnek mint a pedagógiai szemléltetés formájának problémáját L. V. Zankov kísérletileg is igyekezett megoldani.18 Azonban még az empirikus szemléltetés esetén is a tanulók észlelési folyamatainak irányításában jelentős szerepe van a szónak „A szó beleilleszkedik az észlelési folyamatba; jelentéstartalmával kapcsolatot teremt a tanuló egyéni tapasztalata és a társadalmi tapasztalat között, s ezáltal alapvetően gazdagítja az észlelést.“19 Az ember észlelő, megismerő, ismeretszerző gondolkodási tevékenységének tehát általános jellemzője, hogy a szó fontos dominánsként vesz részt benne. Vagyis a már korábban említett első és második jelzőrendszer kölcsönösen hat egymásra. Ezek együttesen pedig a gondolkodás fejlődésére. Az észleletek iskolai ismeretszerzésben a nyelv hatása alatt alakulnak ki, a tanulók szavakban rögzítik az előző nemzedékek társadalmi tapasztalatait. A valóságban tehát a szó is szemléltetés, s a tanuló nyelvi struktúrabázisának fejlettsége determinálja az első jelzőrendszer működését, a szemléletes gondolkodás, az apperceptív megismerés, a szenzomotorikus cselekvés színvonalát, s e bonyolult kölcsönhatás-rendszer, s az ennek folytán kialakuló nyelvi és gondolkodási struktúra egysége teremti meg az ismeretelsajátítási folyamat minden további szakaszának, elvontabb formáinak feltételeit. Igen ám, de nem minden szó alkalmas a szemléltetésre még az anyanyelvben sem; hanem csak azok, amelyeket a tanuló már ismer. Csakis azok, amelyeknek többé- kevésbé a gyermek tudatában is kialakult tartalmuk van20, illetőleg amelyek tiszta operatív fogalmakkal párosulnak21, ugyanis az oktatási folyamat — nyelvi eszközökkel operatív fogalmak kialakítására törekszik. Ennek pedig nélkülözhetetlen feltétele, hogy a kommunikáció során használt kifejezések a befogadó tudatában is párosuljanak azokkal a fogalmakkal, amelyekkel az informátor tudatában párosultak. Fokozottan érvényes ez azoknak a szavaknak az esetében, amelyeket idegen nyelv elemeiként sajátít el a tanuló, mert „az ember mindig annak a nyelvnek a formái között gondolkodik, amelyet beszél, s ez legtöbbször az anyanyelv.“22 Az emberi beszédben különböző aspektusokat lehet kiemelni23. Ilyen a beszéd kommunikatív és szignifikatív funkciója; ezek a funkciók azonban nem külsőséges kapcsolatokat alkotnak egymással, hanem meghatározzák egymást. Érvényes ez a kommunikatív funkció, a fogalmi rögzítés (szignifikáció) vonatkozásában is, az oktatásban meg különösképpen, mert a kommunikáció itt szignifikálás céljából jön létre, de fordítva is igaz, hisz a beszéd ezt a kommunikatív funkcióját csak értelmi, szemantikai, szignifikatív funkciójának alapján tudja teljesíteni.24 Mit jelent ez a vulgáris nyelvre lefordítva? Semmi egyebet, mint azt, hogy amikor a pedagógus a főnevet vagy a toldalékot, biológiában a gerinceseket vagy az ízeltlábúakat, matematikában a négyzetre emelést tanítja, konkrét vagy kevésbé konkrét jelenségek alapján ki kell alakítania a tanuló tudatában ezek fogalmát, s e fogalmakat össze kell kapcsolnia az őket jelölő szavakkal. E tekintetben mindenféle szakos tanár nyelvet is tanít, vagyis a kommunikáció az oktatás során a szignifikálás céljából jön létre. Másrészt meg azt jelenti, hogy a főnév fogalma nem alakítható ki, hogyha pl. a gyermek még nem ismeri a szó, a szófaj, a személy, az élőlény, az élettelen tárgy, nyelvi jel (jelölés) stb. szavak jelentését, vagyis a szignifikálás céljából megvalósuló kommunikáció csak biztos szemantikai bázis alapján valósulhat meg. S lehetne folytatnunk a sort, hogy pl. a kialakított főnév fogalom hogyan válik később, az oktatás későbbi szakaszában a tulajdonnév, a főnévképzés, a főnévi állítmány és több helyesírási és nyelvhelyességi ismeret szemantikai bázisává. Összefoglalásul, mielőtt továbbmennénk, elmondhatjuk: 18 Skalková—Procházková: Az oktatási folyamat alapjai, Bratislava, SPN, 1967. 140 i. 19 Smirnov, Leontev, Rubinstejn, Teplov: Psychologie, 133. 1. 20 Teplov: Psychológia, SPN Praha. 1955, 99. 1. 21 Vö. Skalovä—Procházka i. m. 164. 1. 22 Bárczi G.: Bevezetés a nyelvtudományba, Bp. 1955. 6. 1. 23 Rubinstejn i. m. 642. 1. 24 Rubinstejn u. o.
