Irodalmi Szemle, 1969
1969/5
a versek befejező részében, ahol személyes élményeit, viszontagságait közli az olvasóval. Verseit a maga nótájára szer- zötte és lantjával „elpöngötte”, s így bizonyára sokkal hatásosabb volt, mint a sok vala rímet olvasva. Megvetette a népi énekmondók csácsogásait, de mégis sokat megőrzött a korabeli, népi líra bájából. Szinte balladai tömörséggel jellemzi Török Bálintné bánatát: Sírva apolgatja (csókolgatja) futosó két fiát... Erő szakaszkodék kezének, lábának, Földhöz iité magát, ott sokan sírának... Tinódi címere Régi érsekú)vdri borozó ^ Mintegy huszonöt éneke maradt ránk. Népszerűsége a maga korában óriási. Ezt pártatlanságának köszönhette mind politikai, mind vallási téren. A török elleni harc és a személyes bátorság, vitézi példamutatás volt az ihletője. Büszke volt deák, lantos voltára. Az igazság elmondására törekedett, oktatott, intett. Krónikáiból az utána következő írónemi zadokon át sokat merített. Jellemző, hogy haláláról egy korabeli levélíró így tudósította Nádasdy Tamást: „Tinódi Sebestyén megvetvén már ez halandó muzsikát, elment a mennybeliekhez, hog^ott az angyalok között sokkal jobbat OZSVALD ÄRPÄD Fényképek: © Csáder László „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam.“
