Irodalmi Szemle, 1969

1969/4 - FIGYELŐ - Zalabai Zsigmond: Truman Capote: Hidegvérrel

Truman Capote: Hidegvérrel

Milyen is a mai Amerika? Számtalanszor felvetődő kérdés, amelyre nem tudunk pontos és egyértelmű választ adni. Amerika: a korlátlan lehetőségek, a szupertechnika, az őrültek, a lincselők és meglincseltek világa. Talán éppen ezek az ellentmondások okozzák, hogy nem tudunk válaszolni a kérdésre.

Szólaljanak meg hát maguk az amerikaiak, akik urai és rabjai is világuknak. Mielőtt Capote regényéről Írnék, úgy gondolom, nem lesz hiábavaló Norman Mailer amerikai író szavait idéznem: „Azt mondhatnám, hogy Amerikában egy sajátos totalitarizmus van születőben, amely talán esszenciája a huszadik század minden totalitárius törekvésének, s egy betegséghez, a rákhoz hasonlít."

A mai Amerikára, mondja tovább, valami „őrültségféle“ jellemző, ez a társadalom „mentálisan nem egészséges“.

Ezeket a gondolatokat nagy meggyőző erővel ábrázolja Truman Capote is Hidegvérrel című, nagysikerű művében. A regény egy megértett világ borzalmainak döbbenetes erejű rajza, az ábrázolás és szerkesztés sajátosan capote-i keretei kö. zött. A Hidegvérrel tényregény. Capote korábbi műveinek alapját (Más hangok, más szobák; Álom luxuskivitelben) főképpen a fiction, a kitalált, az író által megálmodott és megszerkesztett történet adja, s első alkotásaira visszatekintve maga is így vall: „Csak az egyén által kialakított magán-világot lehet ábrázolni ezen az úton." Hidegvérrel című regénye „non fiction novel“, azaz: a valóság talaján álló, tényekre épülő hiteles beszámoló.

Lássuk tehát a tényeket, amelyeket az alcím így foglal össze: „Hiteles beszámoló egy tömeggyilkosságról és következményeiről." 1959. november 15- én Holcomb-ban, egy békés kisvárosban példátlan brutalitással meggyilkolták a köztiszteletben álló, jómódú farmert, Herbert William Cluttert és családját. Va- lamennyiüket megkötözték, s mintegy öt centiméteres távolságból golyót röpítettek a fejükbe. A hidegvérrel elkövetett gyilkosságot másnap reggel a

szomszédok veszik észre. Ez a regény alapmotívuma, ez indítja a cselekményt, majd gyors egymásutánban következnek az újabb képek: kitartó nyomozás, amely csak évek múltán vezet eredményre. Az elfogott gyilkosokat öt és fél évvel gaztettük elkövetése után kivégzik. A cselekmény középpontjában tehát társadalomellenes bűntény áll, s így azt is mondhatnánk, hogy Capote detektívre- gényt írt. A tulajdonképpeni cselekmény azonban a gyilkosok elfogása után kezdődik, az író ide plántálta be azt az érzelmi többletet, amely a jó regényhez szükséges. Itt jut érvényre a mondanivaló is: a kegyetlen gyilkosság nem egyéb, mint visszahatás egy embertelen társadalom akcióira.

A regény hősei, Perry és Dick a társadalom perifériájára sodródott emberek. Az előbbi cirkuszi artisták fia, hányatott életű csavargó, akinek szeretetben, emberi melegségben sohasem volt része. Itt a magyarázata annak, hogy érzelmei „az adott helyzettel egyáltalán nem arányos, robbanásszerű reagálásban“ jelentkeznek.

Dick — teljes nevén Richard Eugene Hickok — rendezettebb családi körülmények közt nevelkedett. Gépkocsiszerelő lehetne, ám nem éri be ennyivel: lebecsül mindent — világot, életet, erkölcsi értékrendet —, mert öt is lebecsülik. Kiszolgáltatott, védtelen alakok ők, s ha egyszer olyan helyzetbe csöppennek, ahol ők kerekedhetnek felül, tudatalatt felhalmozódott gyűlöletük gyilkos energiává változik. „Clutterék sosem bántottak. Mások ellenben igen. Mindenki, akivel csak találkoztam életemben. Lehet, hogy éppen Clutteréknek rendeltetett, hogy mindnyájukért megbűnhődjenek ...“ mondja Perry. Az elkövetett gyilkosság az egyre növekvő belső feszültség következménye, s a fokozódó lelki zűrzavar akaratlanul is agresszív energiává alakult át, mihelyt a gyilkos találkozott áldozatával — valakivel, aki tudatalatti konfliktusaiba pontosan beleilleszkedett.

A Hidegvérrel tehát nemcsak lebilincselő cselekményű, izgalmas regény, hanem sokkal több annál: az amerikai társadalom pszichológiai rajza. S bár a hiteles ábrázolás érdekében Capote jegyzőkönyveket, dokumentumokat, életrajzokat is felhasznál, alakjai mégsem zsugorodnak csupán dokumentum-hőssé,