Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Kirschner Béla: A szakszervezeti kormány hat napja
deleteinek vidéki visszhangját, majd a Peidl-kormány puccsszerű eltávolításának körülményeit. A Peidl-kormány az ország államformáját rendelettel népköztársaságra változtatta vissza, a vörös, nemzetiszínű és fehér zászlók kitűzésével kapcsolatos súrlódások kiküszöbölése végett pedig elrendelte az összes zászlók bevonását. A felfegyverzett munkásságra kívánt ugyan támaszkodni, de az ország lakosságának vegyes hangulata miatt a tanácskormány majd minden fontosabb rendeletét folyamatosan visszavonni kényszerült. (Voltak mégis olyan rendeletek, illetve intézkedések, amelyek az ellenforradalom alatt is sokáig érvényben maradtak.) A kormány bukását végeredményben talán nem is annyira e munkásság előtt népszerűtlen intézkedések, mint inkább a román főparancsnokság által diktált és igen súlyos követeléseket tartalmazó fegyverszüneti javaslat idézte elő. Ha a Peidl-kormány e követeléseket elfogadja, a románok aligha tanúsítottak volna jóindulatú semlegességet a Friedrich-Csilléry puccsal szemben. Nyilvánvalóan arra számítottak, hogy ennek fejében Friedrichék román orientációt fognak követni. Ebben főleg azért csalódtak, mert a közvélemény a román királyi katonaság féktelen zsákmányolása miatt semmi szín alatt sem támogatott volna olyan magyar kormányt, amely a megszálló csapatoknak megfelelő politikát folytat, tekintet nélkül arra, hogy ez a kormány ellenforradalmi vagy szociáldemokrata kormány lett volna. A szerző nem használta föl az alábbi forrást: Guido Romanelli: NelVUnghéria di Bela Kun e durante l’occupazione mi- litare romena. La mia missione maggio- novembre 1919. (Udine, 1964. Doretti.) Talán azért, mert mire ez a könyv eljutott a budapesti Párttörténeti Intézet könyvtárába, Kirschner munkája már nyomtatás alatt állt. Romanelli alezredes szerezte meg az antant részére a magyar vörös hadsereg júliusi hadrendjét, s ezen az úton kapta meg Bukarest és Prága is. Ugyanakkor Romanelli tiltakozott az ellen, hogy a románok bevonuljanak Budapestre, nem lévén rá ürügyük, mivel a tanácskormány már leköszönt. Ezt a román vezérkar sohasem bocsátotta meg neki. Romanelli támogatta a Peidl-kor- mányt, az augusztus 6-i puccsot pedig ellenezte. A könyv esetleges második kiadásában az olasz tiszt könyvét feltétlenül figyelembe kell venni, Märdärescu tábornok emlékiratait pedig magyar levéltári adatokkal egybevetni. Úgyszintén ajánlanám a szerző figyelmébe a Pagini de glórie dela Tisa la Budapesta (Bucu- resti, 1920.) c. emlékkönyvet. Valami zavar van a 131. oldalon: a szerző ugyanis a balassagyarmati eseményekről kezd beszélni, s ezzel összefüggésben így folytatja: „ ... elrendelték, hogy a riadókürtök megszólalása után egy órával az utcán senki se tartózkodjék ... a villamosvasutak a riadókürtök megszólalása után egy órával összes kocsijaikat bevonják.“ A 181. sz. lábjegyzet alapján azt kell hinnünk, hogy ezt az intézkedést nem Balassagyarmaton, hanem Budapesten adták ki. Balassagyarmaton ugyanis nem volt villamosvasút. Ügy látszik, hogy pongyola fogalmazásról van szó, esetleg az eredeti szöveg átgépelésénél keletkezett valamilyen kiesés. (Másik eset: Mosoiu román tábornok nevét mind a könyvben, mind a Századokban közzétett előtanulmányban Mo- soui-nak írták. Ez alighanem a szerző botlása.) További észrevételek közzétételére egy recenzió keretében nincsen mód, mert akkor részletes lektori jelentést kellene készíteni. Nem ártott volna a könyvhöz fényképeket is csatolnia a szerzőnek, elsősorban a Peidl-kormány tagjairól, falragaszokról, Märdärescuról és Romanel- liről. Úgyszintén közzé lehetett volna tenni néhány okmányszöveget, így pl. a románok 1919. augusztus 5-i fegyverszüneti feltételeit és a kormánynak ezzel kapcsolatban a budapesti antantmisszióhoz küldött nyilatkozatát. A szerzőnek egyúttal javasoljuk, hogy kutatásait terjessze ki a román megszállás történetére, különös tekintettel a románoknak a munkásmozgalommal szemben tanúsított öncélú politikájára. (Gar- bai Sándort pl. védelmük alá vették, de nem mentették ki Ágostont és Haub- richot, holott Romániához csatolt terü- leterj, születtek.) Fogarassy László
