Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - DISPUTA - (Tóth László, Varga Imre, Aich Péter, Mikola Anikó, Kulcsár Ferenc, Mészáros László, Németh István, Duray Miklós): Líránk és a folytonosság
a társadalmi élet minőségi és mennyiségi változásával. Ugyanis az elmúlt húsz év folyamán társadalmunkban pozitív változások mentek végbe. És az irodalom létezésétől kezdve szinte teljesen a társadalom tükre volt, s feltehetően az is marad, ha meg akarja tartani létjogosultságát. Igaz viszont az is, hogy a társadalmi alakulás negatív hatással is lehet az irodalomra, szegényítheti az irodalmat, programszerűvé teheti, s az sematikussá válhat. Ilyen volt minden irodalom, mely elsősorban az uralkodó réteget szolgálta. Ilyen volt az ünneplő, tisztán csak polgári fogantatású líra és próza, a társadalmat mélyebben elemző próbálkozások nélkül, és ilyen volt a szocialista realista irodalom is. Igaz, nem kezdeti korszakában, hanem akkor, amikor már elburjánzott, és az írók kötelességévé vált a szocialista realista irodalom művelése. Ha tehát a fejlődés, az irodalom és a társadalom összefüggése szempontjából vizsgáljuk a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalmat, akkor harmadik nemzedékünk határozottan a legösszetettebb és jelen esetben, viszonyaink között talán a legirodalmibb irodalmat műveli. Ez természetesen nem a múlt nemzedékek elvetése. Korántsem az. Ugyanis azok is fejlődési vonalunkhoz tartoznak, még akkor is, ha hibáik elkerülhetők lettek volna. Jelenleg összességében kell szemlélni a nemzedékeket, és nem egyénenként elemezni a költőket. Ez ugyanis kissé más, nyilván megtévesztő képet adna. Ha azt valljuk, hogy az irodalom és a társadalmi folyamatok szoros összefüggésben vannak, akkor csakis csoportosan elemezhetünk. Ha tehát irodalmunk fejlődését figyeljük, az 50-es és 58-as nemzedék, valamint a kialakuló harmadik csoport írásait mérlegeljük, melynek fellépése szervezett formában a VETÉS rovat indulásával kezdődött, és 1968-ban már a konkrétabb formálódás útjára lépett — amikor már mutatkozott az antológiának vagy az önálló kötetben való jelentkezésnek az igénye —, határozottan a fiatalabb nemzedék felé billen a mérleg. És ez a pozitív súlygyarapodás, mint ahogy már említettem, nem csupán a művészi látásmód különbözőségében mérhető, hanem tematikai gazdagodásban is. Az ötvenes nemzedéknek az új társadalmi rendszert ünneplő irodalmát váltotta fel az ötvennyolcas nemzedék analitikusobb meglátása. Az előbbi nemzedékből szintén kapcsolódtak az ötvennyolcasokhoz, kinőve a sematikusság irodalmat bénító köréből. A harmadik, nevezzük hatvannyolcas nemzedéknek, természetesen egy lépéssel megint tovább jutott. A látásmód egyre inkább szintetikussá válik. És ahogy megvan az első és a második nemzedék között a kapcsolat, ugyanúgy, de szélesebb érintkező felülettel kapcsolódik egymáshoz a második és harmadik nemzedék. A problémák szintetikusabb meglátásával, a más művészeti látásmóddal párosul a hatvannyolcas nemzedék tematikai gazdagodása. Igaz, részben megmaradt nála a csehszlovákiai magyarság problémakörének a kivetitődése, az új nemzedék sajátos eszközeivel, de a társadalom fejlődése kapcsán jelentkeztek az új elemek. Már nemcsak a népi fogantatású líra és próza témaköre foglal helyet Irodalmunkban, hanem a szocialista társadalom polgárosodásából adódó problémák is. Ugyanis világosan mutatkozik a polgáriasodási tendencia egy úgynevezett szocialista polgárság kialakulásával. Lehet, hogy a szocialista polgárság elnevezés nem megfelelő az újonnan alakuló társadalmi rétegre. Ez az új polgárság mindenképpen elüt a nyugati társadalmak polgári rétegétől, mert sajátos, a szocialista társadalom belső struktúrájából jön létre, tehát kvali- tatíve más problémák foglalkoztatják. A folyamatból adódóan, természetszerűen jelentkezik irodalmunkban az ezzel kapcsolatos problémakör, mely szervesen bele tud kapcsolódni a csehszlovákiai magyar társadalmi élet problematikájának irodalmi visszatükröződésébe. Duray Miklós
