Irodalmi Szemle, 1969

1969/4 - DISPUTA - (Tóth László, Varga Imre, Aich Péter, Mikola Anikó, Kulcsár Ferenc, Mészáros László, Németh István, Duray Miklós): Líránk és a folytonosság

ma már maró kételkedéssel a szívében így kérdez:

„Volt egyszer

egy forradalom — vagy nem is volt talán?“ (Könny a mikroszkóp alatt)

és ezt állítja:

„A szakadék s a káosz fia vagyok."

(Könny:..)

Mi történt a költővel? Mi történt korával? Maga a költő válaszol:

„Már semmi, semmi se biztos már minden összefolyt, mint a sötétség a fénnyel, mint a színek a szürkeséggel.

Erzed-e, minden oly bonyolult?"

(Sic itur ad astra)

2. Az elfogadott vogy visszautasított élet

Camus szerint egyetlen filozófiai probléma létezik: az öngyilkosság.

„megalkuvásaid sok szégyenét a leplezett gyalázat mennyiségét; már nem lehet, nem lehet elviselni: megállítsz minden órát, vagy meg kell ölni valakit. Es reggel megtalál a portás: az ablak rézkilincsén lógsz, mint egy megkopott, mégis megbecsült kabát, s az orvos azt mondja majd, hogy pillanatnyi

el-me-za-var."

(A forrás éneke)

Az öngyilkosság mély filozófiai, tehát emberi problémájának a lényege abban rejlik, hogy az önkéntes halál az élet lehetősége. Az életnek mindig csak mint lehetőségnek van értelme ... mint az események valószínű sorozatának... mint szabad választásnak ... A szigorúan determinált élet értelmetlenné válik. A halálra ítélt vagy az öngyilkosjelölt életének nincs értelme.

A választott halál mindig a világ megtagadása, az élet bebizonyítatlan értelméről való lemondás. Ha az egyén számára az élet értéke egyenes arányban áll azokkal az értékekkel, amelyeket elfogadott és elismer, akkor ezeknek az értékeknek a devalvációjával kínos választás elé kerül az ember: hogyan tovább?

Mindig két lehetőség van: elfogadjuk, vagy visszautasítjuk az életet. A világ következetes visszautasítása (tehát az öngyilkosság) először is nem lehet igaz megoldás, másodszor pedig az emberek zöme sohasem jut el annak a (szabadon) választható lehetőségnek a felismeréséhez, mert az öngyilkosságban vagy beteges dolgot gyanít, vagy bűnnek hiszi, ami tulajdonképpen hagyományos értéknorma. Vagy ha sejtik is ezt a lehetőséget, hát letagadják saját maguk előtt, mert az öngyilkosság végül is valódi tettet kíván, igaz beavatkozást az élet rendjébe — és erre képtelenek. Könnyű groteszk és abszurd képekben „vallani“ a világ értelmetlenségéről, de annál nehezebb erre a vallomásra pontot tenni egy revolvergolyóval. A választás sohasem könnyű. Néha őrjítők a lehetőségek. Mégis ...