Irodalmi Szemle, 1969

1969/4 - DISPUTA - Duba Gyula: Csoport vagy nemzedék?

Irodalmunkban — szerencsére! — időnként törvényszerűen jelentkezik az új, (feltörő nevek vagy csoportok, egy-egy vita vagy könyv formájában) a korszerűségre törekvő akarat, amely puszta megjelenésével Is felkavarja a szellemi élet állóvizét, új fogalmakat és gondolatokat lop a megállapodott és ellustult köztudatba, és szenvedélyes helyeslésre vagy ellenállásra késztet. Ez a fejlődés mechanizmusa, a régi és az új szintézisének belső dialektikája, amely minőségi előrelépéshez vezet.

Mi újat hozhatnak ezek a fiatalok?

Véleményem szerint a hozadékuk közvetett; nem annyira verseik, mint inkább a versről mint az önkifejezés lehetőségéről, a művészet funkciójáról és lényegéről alkotott nézeteik, hangsúlyozott esztétikum-igényük és naiv őszinteségük az, mely felfrissítheti irodalmunkat, s az „Idősebbeket“ gondolkodásra és szigorú önvizsgálatra késztetheti. Figyelemreméltó értékük, hogy beszélni is tudnak a versről, hogy esztétikájuk tudatos, s hogy az irodalmat „halálos komolyan“ veszik. Stílusuk, vaiő- ságszemléletük — gyakran joggal! — bizonyára erős ellenállásba ütközik majd, itt-ott szűk és kizárólagosságra törekvő értékrendszerüket Is a szemükre vethetnénk, mert lényegében korlátozza a költészet lehetőségeit. Mégis, amikor beszámolóikat kivonatosan közöljük, hiszem, hogy jelentkezésükről, csoportjukról mint irodalmunk új jelenségéről a végleges minősítés igénye nélkül véleményt alkotva és velük szemben állást foglalva, mind nekik, mind egész irodalmi — sőt szellemi — közéletünknek csak használhatunk.

Vojtech Pr.eissig: Fák (tanulmány, 1915)