Irodalmi Szemle, 1969

1969/4 - Mészáros Károly: Pozsonyi történetek

Mészáros Károly ISczsenyS történetek Az elmúlt év valamelyik nyárvégi napján két részeg alak dülöngélt a Csehszlovák Hadsereg utcáján. Az idő éjfél felé közeledett. A járdán kevés ember tartózkodott, az úttesten még fel-feltűnt a villamos. Személyautók, taxik reflektorai keveredtek az utca neón sárgájával. A két alak a Kis-Ferencesek borozóból jött fel, alaposan leitták magukat. Most ott a bal oldali járdán, szorosan a fal mellett, lassú tempóban haladnak a Nagykórház felé. Elöl egy vékony, magas alak, tőle kissé lemaradva a másik. Alacsonyabb, mint a társa, de nála testesebb, arányosabb. Bal kezével a falat támogatja, igyekszik szorosan mel­lette maradni, mert tudja, ez most az egyetlen segítő társa. Elemértől nemigen várhat segítséget, mert az hosszú lábaival akkorákat lép, mint egy óriás. Hol eltántorodik a faltól, hol nekiesik, de ő, aki sokkal kevesebbet ivott, mégsem bír a nyomában maradni. Ez az ostoba Elemér átment egy vizsgán, ennek örömére elitta összes pénzét. Hogy éppen ő keveredett a társaságba, az tisztán véletlen. A Slovan moziból jött ki, s egy pillanatra megállt az automata előtt. Nem akart venni semmit, csak éppen meg­bámulta az automatával küszködő jó formájú leányt, amikor rácsapott Elemér. Nem tér­hetett ki előle, mert falubelije, nyolc osztályt egy padban töltöttek, s szerencsétlensé­gére azt találta mondani, hogy ráér. így kerültek a Kis-Ferencesek borozóba, ott össze­találkoztak még Tóth Gyurival, aki náluk egy évvel fiatalabb, és otthon, a faluban, a szövetkezetben dolgozik. Az aratás alatt sokat keresett most, jött a pénzét elkölteni. Drága cipőt, Rifle-nadrágot szorongatott a hóna alatt. Fizettek nyakra-főre. Igyekezett mértéket tartani, de folyton noszogatták és egymás után fogytak el a kancsó borok. Kilenckor énekelni kezdtek. Hangosan üvöltöttek, különösen Gyuri, aki otthon a barátaival gyakran csinál effélét. Itt azonban rájuk támadtak. Először a pincér, aztán a szomszéd asztaltól szóltak oda, hogy pianó. — Mi az, hogy pianó? — tört ki Gyuri. — Halkabban. — Mi az istennek! Borozó ez, vagy nem borozó? — Az. De látod. — Nem látok semmit. Nem látott semmit, és rákezdte a „Nagy a feje, búsuljon a ló“ kezdetű dalt, melyet teli torokból ők is utánavonítottak. Azt érték el ezzel, hogy egy nagy borospohár repült az asztalukra, lesöpörte Elemér poharát. A pohár tartalma Gyurira — s részben az alacsonyabbikra omlott. A szomszéd asztalnál nagy röhögés. Gyuri dühösen felugrott: — Az úristenit! Elemérrel gyorsan lerántották a székre. — Ne hülyéskedj! Akarsz a pofádra kapni? A szomszéd asztalnál legalább tízen ültek. — De ezt mégse tűröm. Engem ne öntözzön le senki! — Nem vagy otthon, fogd be a szád!

Next

/
Thumbnails
Contents