Irodalmi Szemle, 1969
1969/4 - Mészáros Károly: Pozsonyi történetek
Mészáros Károly ISczsenyS történetek Az elmúlt év valamelyik nyárvégi napján két részeg alak dülöngélt a Csehszlovák Hadsereg utcáján. Az idő éjfél felé közeledett. A járdán kevés ember tartózkodott, az úttesten még fel-feltűnt a villamos. Személyautók, taxik reflektorai keveredtek az utca neón sárgájával. A két alak a Kis-Ferencesek borozóból jött fel, alaposan leitták magukat. Most ott a bal oldali járdán, szorosan a fal mellett, lassú tempóban haladnak a Nagykórház felé. Elöl egy vékony, magas alak, tőle kissé lemaradva a másik. Alacsonyabb, mint a társa, de nála testesebb, arányosabb. Bal kezével a falat támogatja, igyekszik szorosan mellette maradni, mert tudja, ez most az egyetlen segítő társa. Elemértől nemigen várhat segítséget, mert az hosszú lábaival akkorákat lép, mint egy óriás. Hol eltántorodik a faltól, hol nekiesik, de ő, aki sokkal kevesebbet ivott, mégsem bír a nyomában maradni. Ez az ostoba Elemér átment egy vizsgán, ennek örömére elitta összes pénzét. Hogy éppen ő keveredett a társaságba, az tisztán véletlen. A Slovan moziból jött ki, s egy pillanatra megállt az automata előtt. Nem akart venni semmit, csak éppen megbámulta az automatával küszködő jó formájú leányt, amikor rácsapott Elemér. Nem térhetett ki előle, mert falubelije, nyolc osztályt egy padban töltöttek, s szerencsétlenségére azt találta mondani, hogy ráér. így kerültek a Kis-Ferencesek borozóba, ott összetalálkoztak még Tóth Gyurival, aki náluk egy évvel fiatalabb, és otthon, a faluban, a szövetkezetben dolgozik. Az aratás alatt sokat keresett most, jött a pénzét elkölteni. Drága cipőt, Rifle-nadrágot szorongatott a hóna alatt. Fizettek nyakra-főre. Igyekezett mértéket tartani, de folyton noszogatták és egymás után fogytak el a kancsó borok. Kilenckor énekelni kezdtek. Hangosan üvöltöttek, különösen Gyuri, aki otthon a barátaival gyakran csinál effélét. Itt azonban rájuk támadtak. Először a pincér, aztán a szomszéd asztaltól szóltak oda, hogy pianó. — Mi az, hogy pianó? — tört ki Gyuri. — Halkabban. — Mi az istennek! Borozó ez, vagy nem borozó? — Az. De látod. — Nem látok semmit. Nem látott semmit, és rákezdte a „Nagy a feje, búsuljon a ló“ kezdetű dalt, melyet teli torokból ők is utánavonítottak. Azt érték el ezzel, hogy egy nagy borospohár repült az asztalukra, lesöpörte Elemér poharát. A pohár tartalma Gyurira — s részben az alacsonyabbikra omlott. A szomszéd asztalnál nagy röhögés. Gyuri dühösen felugrott: — Az úristenit! Elemérrel gyorsan lerántották a székre. — Ne hülyéskedj! Akarsz a pofádra kapni? A szomszéd asztalnál legalább tízen ültek. — De ezt mégse tűröm. Engem ne öntözzön le senki! — Nem vagy otthon, fogd be a szád!