Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Az igényesség és korszerűség példája

leveleiben elbeszélő Fanni a rideg családi környezetben megsebzett szívvel él, és legfőbb vigasztalója a természet és a magány. Szívtelen hozzátartozói elől kertjük egyik kies zugába menekülget, és ott teljesen a rajongva szeretett természettel összelvadt hangulatainak adja át magát. Kedves rejtekhelyén ábrándozgatva azt is érzi azonban, hogy „szükséges az embernek az ember“, és szerető szíve viszontszerető szívre vágyik Mikor ezt a derék T-ai-ban már megtalálni véli, a gőgös társadalmi előítélet közbelép, és megakadályozza boldogságukat. Fanni a szerelmének megalázásán érzett bánatába belepusztul.

A szentimentalizmusnak ezt a sablonos történetét Kármán rendkívül finom érzékke!, a női léleknek a magyar irodalomban eddig nem tapasztalt plasztikus rajzával dolgozta ki. Az író fáradhatatlan az érzések sokrétű és árnyalatos ecsetelésében és az érzéseknek és lelkiállapotoknak a természeti jelenségekkel való hatásos aláfestésében. Az érzelmeknek a rajza és a természetnek a festése szoros kölcsönhatásban — művészi tudatossággal előidézett harmóniában vagy diszharmóniában — áll egymással, és a jellemzést és az atmoszférateremtést együttes erővel szolgálja.

Az egymással szoros kölcsönhatásban álló lélek- és környezetrajzot a gazdag nyelv és remek stílusérzék teszi kiemelkedővé. Kármán költői nyelve még a nyelvújítás előtti forrásokból táplálkozik, ennek ellenére rendkívül dús és árnyalt. Stílusát nagyfokú képgazdaság, a gondolatritmus alkalmazásával kiváltott numerozitás és tömörség je! lemzi. A biblia és bibliás protestáns irodalom stílusából elsajátított és a ritmikus próza érzetét keltő numerozitás főleg a szép körmondatokban figyelhető meg. A művészi mondatépítésnek ezt a válfaját a barokk prózaírók is bőven alkalmazták, de náluk ez a kifejezésforma sokszor stílus-öncélúságba csapott át. Kármán ritmikus lejtésű köv- mondatainak érzelmi és gondolati telítettségét finom arányérzék szabályozza, ellen súlyozza.

Irodalomtörténetírásunkban sok vita folyt arról a hatásról, amelyet a Fanni hagyományaivá az európai szentimentalista irodalom és azon belül főleg Goethe Werthere gyakorolt. Ezt a hatást egyesek nemzeti elfogultságból tagadták, mások pozitivista „objektivitásból“ túlhangsúlyozták. Az utóbbi időben aztán több olyan tanulmány született, melyek az európai és a magyar szentimentalizmus kapcsolatának mikrofilológiai alapossággal történt megvizsgálása alapján véglegesen elfogadható álláspontot alakítottak ki a Fanni hagyományai értékelésében is. „Olyan szabályos, önálló szépirodalmi alkotás ez, mely egyben egy tudatos eredetiségprogram hordozója is — jelenti ki A szentimentális stílusirány elméleti és történeti kérdéseiről című tanulmány írója, Weber Antal. — Műfajilag s talán tematikailag sem egészen független az. európa szentimentalizmus sablonjaitól, de ez a nem széles skálájú irányzat esetében természe tes. Tartalmának lényegét tekintve eredeti, s mellékszereplőinek rajza meggyőző helyi színezetet is mutat. Konfliktusa, az értetlen, parlagias környezetben elfojtott szerelmi érzés: jellegzetes változata, a magyar viszonyoknak megfelelő ábrázolása a nemzetköti méretekben felhasznált szentimentális motívumnak. Ez a prózai alkotás, mely mentes más stílusok oly mértékű befolyásától, aminőkkel a lírai költészet esetében találkozunk, a stílusirány magyarországi érvényesülésének legjelentősebb állomása s egyben csúcspontja is.“ (Itk, 1967. évi 2. sz.).

A nemzet csinosodásában Kármán a fellépését megelőző kultúrpolitikai és irodalompolitikai törekvéseknek — Bessenyei, Bacsányi és mások célkitűzéseinek — mintegy újraértékelt szintézisét adja. A hazai közműveltség és irodalom meglevő állapotából indul ki, melyet a fejlett európai nemzetek kultúrájához és irodalmához képest elmaradottnak, primitívnek lát: „A tudományok dicső halmának derekán még nem járunk, azok a nemzetek, melyek ezen az ösvényen messze elhaladtak, minket a durva nemzetek rangjába vetettek — mondja —. Homály és temérdek jelleg fekszik némelyeknek írásain. Visszás, a nyelv és értelem szent törvényeivel ellenkező idétlen és erőtlen faragás volt sokaknak szüleménye... Azt hitték, hogy nem kell egyéb az íráshoz, hanem egy-két gondolat és penna és tenta és papiros. A szépnek első lineáival is esméretlenek lévén nagy képíráshoz fogtak és mázoltak csupán. A száraz, életlen elmésség, mely sokaknál uralkodik, a sok provincializmusok, lokalizmusok mind bizony - sági meg nem csinosodott ízlésüknek."

A kíméletlenül nyers kritika után Kármán felveti azt a kérdést is, mik az okai ennek az elmaradottságnak. Az egyik alapvető okot a nemzeti öntömjénezésben, önelégültség