Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Az igényesség és korszerűség példája
ben találja meg, melyet különösen a nemesi ellenállási mozgalom tenyésztett ki. „Megbocsáthatatlan hibája az nemzeti íróinknak, hogy kényeztetik nemzetünket — írja — ... Zeng az egész haza környéke literatúránk divatjáról. Nincs vége, se hossza az örömujjongatásoknak tudományaink felderült egéröl, a világosság hasadó hajnaláról, a felébredt értelemről és az édes anyai, hazai, nemzeti nyelv, literatúra s tudományok szerencsés megérkezéséről.“ Kármán az ártalmas illúziókkal szemben szigorú nemzeti önismeretre nevel, az íróktól a valóságos helyzet őszinte és igaz feltárását kívánja: „Igaz és egyenes légyen, aki felveszi pennáját... Merész legyen, vívjon meg bátran a tudatlansággal és az erőszakkal, hagyja az örökkévaló »úgy van! igenisv. mondást a tányérnyaló szikofantáknak.“ Kármán tanulmányának legértékesebb része aztán az, amelyben a nemzeti elmaradottság fő-fő okát — úttörő éleslátással — az előrehaladást megbénító feudális-nemesi életforma változatlanságában találja meg. Nem a hazai klíma ellensége a tudományoknak — hangoztatja —, hanem az az animális, eszem-iszomban és agarászásban kielé- gülő mezei életmód, amelyet a magyar nemességnek és a hozzája idomult vidéki intelligenciának egymást felváltó nemzedékei az ősi hagyományhoz való ragaszkodás szellemében folytatnak. Ez húz le minden tehetséget és ígéretet, mint a sár és ingo- vány: „Szemeim előtt láttam én felnőni sok ifjakat, akik hirtelen gyarapodással a tudományok útján előrehaladtak — írja. — Bizonysága voltam sok külföldi főiskolákat megjárt ifjak rakodt és széles esméreteinek. De alighogy hazatértek, amazok ősi meze- jeikre, nem tudom, micsoda kimagyarázhatatlan elalélás fogta el őket. A könyvtárt fegyverek tolták kt, a szép tudományokat a vadkergetés, az elmélkedést agarászat. Alighogy kiértek emezek csendes parókiájokra, és elvadultak, mint az erdei aprómarhák, megtompult elméjek, erkölcsök oly hozzáegyenesedett a hallgatók erkölcséhez, hogy azt csak a viselet különböztette... Az animális élet, mely a mezei élettel összvepárosodott, elállja a tudományok sugarának behatásait. Avastag orgánumok, sűrű vér és nehéz képzelő elme álmossá és tunyává tesznek. Lágy melegség vagy inkább hidegség, megmerevedett indolencia, érzéketlenség önti ki elalélást hozó ópiumát." A tanulmányban kifejtett irodalmi tételek közül a hazai talajból fakadt eredeti irodalmi alkotások szükségességének hangsúlyozása a legfontosabb: „Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet, és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába... Csinos lesz nyelvünk, és velős minden szó, mert az magán fogja hordani az eredeti lélek és az öngondolkodás bélyegét." Kármán ezzel a követeléssel — melyet már az Uránia Bé-vezetésében is meghirdetett — a XVIII. század utolsó évtizedében meglehetősen egyedül állt. Kazinczynak akkor és jóval később is az volt a véleménye, hogy az elmaradt hazai irodalmat elsősorban a fejlett külföldi literatúrák fordításával kell a fejlődés útjára vezetni. A nemzet csinosodásának szerzője, fiatal kora ellenére, bámulatos helyzetismerettfcl és messzire előremutató éleslátással tárta fel a társadalmi és irodalmi kérdések össze függéseit, az irodalmi fejlődés nyomasztó akadályait és lehetséges kiútjait. Éleslátását és az irodalom irányítására való rátermettségét az irodalomtörténészek egész sora kiemelte. „Lelkességben, ízlésben, az állapotok tiszta felfogása s a teendők világos érzetében arra volt rendelve, hogy egy új szellemi mozgalomnak ne csak ébresztője, de vezetője is, egy új nemzeti és önálló irány képviselője legyen" — írja róla Toldy Ferenc (Irodalmi beszédek, 1888. II. k., 144. o.) „Tanulmányában a magyar civilizációt oly szörnyű színekkel rajzolja, mint később Széchenyi" — jelenti ki Szerb Antal (Magyar Irodalomtörténet, 1958, 251. o.). „A nemzet csinosodásá Kármánnak nemcsak a legérettebb, de a legönállóbb műve is... Annyira a mi viszonyainkra épült, hogy kül- jöldi forrásokra nem támaszkodhatott — állapítja meg Gálos Rezső (Kármán József, 1954, 91. o.). „Meglep ítéletbeli érettsége s abban a korban páratlan, fegyelmezett, szép tiszta értekező stílusa — lelkendezik Horváth János. — Szinte hihetetlen, hogy egy 25 éves ifjú írta. Vagy talán csak ifjú ember írhatta, akit semmi avult gyakorlat nem kötött? Mint az irodalmi műveltség akadályait éles ésszel feltáró fejtegetés, csak Katona József 25 évvel későbbi, ismert tanulmánya mérhető hozzá (nyelvével az sem!], s néha az a benyomásunk, mintha Katona olvasta volna." (Tanulmányok, 1956. 138. o.) Azt, amit Toldy Ferenc hangsúlyoz, és amit az idézett, többi értékelés is éreztet: az irodalom irányítására való elhivatottságát maga Kármán is mélyen átérezte. Már az Uránia elindítására is képességeinek és hivatottságának tudatosítása késztette őt. A
