Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Az igényesség és korszerűség példája

terveit teljes mértékben helyesli. A levelekből tudjuk, hogy Kármán az ügyvédi vizs gákra Pozsonyba járogatott, tanulmányai befejezése után a bécsi kancelláriába szeretett volna bekerülni, és bosszantotta őt, hogy a kancelláriai szolgálathoz is szükséges a joggyakorlat a vármegyénél. Egyik — már a viszony lanyhuló szakaszában írt — levelében Kármán a következő érzelmi jellemzést adja magáról: „Én a szerelemben nem szeretem sem a siránkozást, sem a gyermekeskedést; a sopánkodó Amor a legnevetségesebb valami a föld kerekségén. Szelíd, vidám örömeket nyújt ö, a szívet könnyű hullámzásba hozza, és sohasem ostromol, sohasem sürget... Ha megelégszel oly szívvel, amely sohasem tudta, mi a tomboló szenvedély, de azért csöndes, tartós tűzzel szereti barátait, amely a képzelődőket kineveti, és a jobb szerelem szelíd érzelmeivel bizalmasan bánni tud — akkor legyen e szív örökre a tied. Hiába keresnél nála izzó tüzet, mindig csak mérsékelt meleget találsz benne; amaz elhamvad, ez megmarad: de meg is sértenéd, ha soha meg nem szűnnél kétkedni, és aláásnád saját nyugalmadat, ha akkor, amidőn tulajdonodat kezeidben tartod, reszketnél, hogy elveszíted...“

Kármán számára a Markovicsnéval átélt szerelem, illetve ennek a szerelemnek a hullámzását, hőfokváltozásait és válságait rögzítő levelezés jő iskolát, előgyakorlatot jelen tett a Fanni hagyományaihoz. Tévedtek ugyan azok az irodalomtörténészek, akik az angyali szelídségű és tisztaságú Fanni modelljét a szerelmi életben meglehetősen tapasztalt és „előítéletek nélküli“ Markovicsnéban sejtették, és egyáltalán szorosabb tárgyi-tematikai összefüggéseket kerestek a viszony és a regény között; de az teljesen kétségtelen, hogy a Kármán életében nagy szerepet játszó viszony olyan tartós érzelmi élményanyagot alakított ki, amelynek hatása hangulati és stiláris téren a Fanni hagyományainak írásakor is aktívan megnyilatkozott. Hogy ez így van, azt a viszony közvetlen írásos tükrének számító levelezéssel lehet bizonyítani; a Kármán írta levelekben több olyan meditatív jellegű, a hangulatot finom természetfestéssel érzékeltető részlet van, amelynek magyar fordítását a Fanni hagyományai egyes részeibe minden változtatás nélkül be lehetne illeszteni.

Kármán kétéves bécsi tartózkodás, illetve az ott folytatott egyetemi tanulmányok befejezése után valószínűleg 1790 nyarán visszatért Pestre. Pesti életkörülményeiről kimerítőbb ismereteink nincsenek. Azt például, hogy ügyvédkedéssel kereste meg a kenyerét, csak utalásokból tudjuk. Viszont hiteles adatok maradtak fenn arról, hogy a szabadkőművesek társaságába — melyhez gyermekkora óta vonzódott — 1792-ben lépett be. Köztudomású és kétségtelen az is, hogy az első önálló magyar színtársulat kialakításában — melyet a kor legjobb szellemei nemzeti közügynek tartottak — buzgón közreműködött. A nemzeti színjátszás ügyét főleg a Ráday-család karolta fel, melynek fiatal tagja, a Kármánnal szoros barátságban álló Pál a szervezkedő társulat fővédnöke volt, s egy ideig a főigazgatói tisztséget is elvállalta. Kármán az ő kérésére külföldi minták felhasználásával kidolgozta az ún. színházi „alkotmányt“, azaz a szín- társulat szervezeti és működési rendjét tartalmazó szabályzatot.

Az Uránia című negyedéves folyóirat — mely Kármán alkotásainak jelentős részét megőrizte — 1794 elején a szerkesztők és a kiadók nevének megjelölése nélkül indult meg, és csak három száma jelent meg. Szerkesztőjének hosszú ideig a pesti egyetem „széptani“ (esztétikai) tanárát, Schedius Lajost tartották, holott elég korán (még Toldy életében) előkerült két Aranka Györgyhöz intézett levél, melyekben Kármán és Pajor Gáspár nevezték meg magukat az Uránia kiadóinak. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy a lap kiadásának gondjában Kármán Pajor Gáspár orvostanhallgatóval osztozott, a szerkesztésnek és az irodalmi anyag biztosításának terhe pedig szinte teljes mértékben az ő vállán nyugodott. A három szám anyagának tetemes részét c írta vagy fordította, de a kézjegyét csak kilenc írás alatt tüntette fel. Névtelenül közölt alkotásai (köztük a Fanni hagyományai és A nemzet csinosodása) szerzőségét

— és az eredetiség vagy fordítás kérdését — gondos filológiai munkával, stílusvizsgálattal állapították meg vagy valószínűsítették; e téren a legnagyobb érdem Szinnyei Ferencet illeti.

A megjelenés előtt közzétett felhívásokban és az első szám Bé-vezetésében az Uránia kiadói részletesen feltárják szándékaikat. Fő céljuk az, hogy elősegítsék az irodalom fejlődését „az olvasásnak megszerettetése által, mely sok részeiben hazánknak csak a jó könyvek nemléte által fojtódik el.“ Elsősorban a szépirodalom iránt fogékonyabb