Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - Zeman László: Egy fordításkötetről
Cent fois frappé du sort, je veux sur tes genoux Jeter le seigneurial manteau de mon oubli. Prends-le, car il va faire encore bien plus froid! Prends-le, endrosse-le, car j’ai pitié de nous, De ce combat honteux, vralment trop Inégal, Et de te voir si veule et de Je ne sais quoi... Bref, je ne plains que toi, qui es la seule ä plaindre.“ A versszak 1—2. és 7—8. sorában szembetűnő a dallamvezetés egyezése az eredetivel. Az érzelemtükröző hanglejtésformák, amelyek akár bizonyos grammatikai modalitáshoz kötődnek, elsődlegesen épp az indulati töltés kifejezői, következésképpen az európai nyelvekben, úgy látszik, azonosak, tehát a nyelvtől viszonylag függetlenül „lefordít- hatók“. Az intonáció konvergálása a „Pour prendre congé“ egyik erőssége. Ugyanazt a fenyegetéssel terhes felszólítást halljuk ki a „Prends-le, car il va faire encore plus froid!" mondatból, mint a „Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is“ sorából. Ady versében az 1. versszak a legerősebb, az abszolút én- és férfiközpontúság kifejezése az utolsó versszak két zárósorával együtt. Az erős hangsúlyok és a jellegzetes Ady-szerű élesen kéttagú kezdősor (négyütemű tízes — 2/3//3/2, amelyben a nyitó nyomaték gyengíti a jambusi lüktetést) megvannak a fordításban is (a nyomatékra és intonációkra hívják fel figyelmünket a modalitást jelölő felkiáltójelek). Az erős „hitted" helyére siklik az „elbocsátlak“ tje te renvois!) önálló mondata, nyomatékosító és sortagoló szerepben. Egy-két hasonló, indokolható helycserétől eltekintve szinte sorról-sorra a szabatos grammatikai-jelentéstani megfeleltetés érvényesül. A fordítás 2. sora szótagszámban, rímben és tagolásban az 1. ismétlése. Ady verse sajátosan vált itt — 5/3/3 —hogy a 3. jambusosan is megoldható sorban megint más képletet valósítson meg (a jambust gyengíti a mondathatár). Az eredeti 10—11 szótagos sorait 11—12 szótagos helyettesíti, általában szabályos alexandrin, ritmusát azonban at-átalakítják a mondattani határok és a hanglejtés (Prends-le, car il va faire encore bien plus froid!), az Ady-sorok prozódiáját jellemző tagolások letapintásaként. Rousselot verse hangzósabb, a rímelés egyöntetűbbé teszi a versszakot, ami felfogható az eredeti belső Ismétléseinek, egyes sorok jambusi zenéjének pótlásaként; az egységes strófaszerkezet alakító tényezője, nyelvi adottság stilizálása. A francia vers ezáltal lágyabbá válik. Az érvelések strófái a magyarban is visszafogottak, bár az „unott, régi csókon lép át“ zuhantatóbb, mint a jelentésében más s eufoniájával zson- gítóbb „il franchit l’ennui d’un vieux baiser." Az inverziós „Általam vagy, mert meg én láttalak"-bem. még egyszer koncentrálódik az egész vers, visszaadhatatlanul; az utolsó sor fára koppantott leütés, a megsem misítés beteljesülése. A fordítás itt nem érheti el a mintát (Tu existas par moi, qui t’avais découverte; Privée de mon regard, tu ne peux exister.j, a kompenzációt jelentésben részben a 4. vsz.-nak az eredetinél határozottabb zárása biztosítja: „Toi qui n’étais qu’un point d’interrogation / Et ne fusses pas née si je ríétais venu.“ Nyelvi idioszinkráziánk még egy jelenséget észlel, amely a franciában kiegyensúlyozottabbá teszi az alaphelyzetet. Az ÉN —TE (férfi — nő) szembeállításának rendezésében a személyes névmás a magyarban nem kényszerű, a személy alaki jelölésében a versben túlnyomórészt az igeragok és a névszók birtokos személyragjai jelennek meg, pl. a TE az egész versben csak egyszer fordul elő. A 2. személy nyelvtani kifejezése semmiképpen sem nyomul előtérbe. A 4. versszak „Kinek én úgy adtam az ölelést, / Hogy neki is öröme teljék benne, / Ki előttem kis kérdőjel vala / S csak a jöttömmel lett beteljesedve" részében az átváltás a távolító 3. személyre természetes nyelvi lehetőség (vonatkozó névmás szerinti egyeztetés). Nézzük meg a fordítást: „Tol dönt j’ai fait ma chose et que j’ai pu soummetre, Si blen que toi aussi tu y trouvais ta joie. Toi qui n’étais qu’un point d’interrogation Et ne fusses pas née si je n’étais venu.“ Ha a francia szöveget vizsgáljuk, megállapíthatjuk, az igealak személyének és a tárgynak a kifejezésében megnő a névmások száma, kiegyensúlyozódik, sőt 36 első
