Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - Zeman László: Egy fordításkötetről

Vér és arany, Egyedül a tengerrel, Az Értől az Óceánig, Ádám hol vagy?, A Sion-hegy alatt, Magyar jakobinus dala, Májusi zápor után, A grófi szérűn, Dózsa György lakomáján, Sem utódja, sem boldog őse, Bujdosó kuruc rigmusa, A halál lovai, Négy-öt magyar összehajol, Proletár fiú verse, Kocsi-út az éjszakában, Az ágyam hívogat, Az idegen arcok, A fiam bölcsőjénél, Ének aratás előtt, Elet helyett órák, Beteg szívemet hallgatod, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Ember az embertelenségben, E nagy tivornyán, Intés az őrzőkhöz, Az eltévedt lovas, Krónikás ének 1918-ból, A perc emberkék után, A Hortobágy poétája, Őszülő erdők rettegése, A halottak élén, Küldöm a frigy-ládát, Mária és Veronika, Mag hó alatt, A Hadak útja, Az Idő rostájában, Az Isten harsonája, Dózsa György unokája (49 vers). A cseh kötetet ugyanis az idáig megjelent legteljesebb válogatásnak tartjuk (199 vers) csak a Föl-földobott kő, az Elbocsátó szép üzenet, Őrizem a szemed — mindezt a francia kötet hozza — hiányzik belőle. (Itt most nem elemezzük, miért maradt egyszólamú, s hogy az aproxi- mációja csak egy irányban sikerült.)

Egyrészt azért térünk ki a felsorolásra, hogy érzékeltessük a központokat (a feltüntetett versekből nem mind az), bár ezek gyakran nem adhatók meg egyetlen verssel, inkább csak vers-sávokkal; a rögzítés nagymértékben hagyományosan beidag- ződött norma. Másrészt tudjuk, Ady költészete csak verseinek és köteteinek külcsönös tükröződésében oldható meg, eszerint a szerkesztés minden fordításkötetben döntő mozzanat.

A cseh kötet öt ciklusba osztja a verseket: Léda és Párizs (Léda a Paríž), Hunnia (Hune), Emlékezés (Vzpomínky, Emlékezések), Az ősz legyében (Básníkűv podzirn, A költő ősze), A vérszínű zászló (Prapor krve, A vér zászlaja). Igen, a körökben mindenütt találunk máshova sorolhatót, a 3. és 4. kör pedig tulajdonképpen egyvonalú, miközben a 2. ciklus adja a magyar titkok hátterét, a versek hálózatában az egyénit a példafeltárás síkjába emelve. Hogy az 5. kör forradalmi lírája Ady Istenes-verseivel ötvöződik, sem tűnik túlságosan rendhagyónak. Ismerjük Ady szándékosságát, a gyakran ellentétes versek és ciklusok egymás mellé állítását, az Ady-tltkoknak végeredményben egy titokká olvadását, kölcsönös függőségét, s a szerkesztés ezt is feltárhatja.

Francia kötetünk általában az Ady-kötetek és -versek egymásutánjához igazodik, de nem szigorú kötöttséggel. A sorrendi változások okát Ady költészetének kisebb térfogatba sűrítése, a változatosság igénye vagy a fordítások értékelése válthatta ki, csupán a könyv záró leütése látszik szándékoltnak, az Üdvözlet a győzőnek után visszalapoz, felerősíti a vátesz-Adyt (Az Idő rostájában, Az Isten harsonája, A Hadak útja, A megőszült tenger), és megismétli két alapmotívumát (Őszülő erdők rettegése; Dózsa György unokája, Küldöm a frigy-ládát stb.).

E jellemzés után közelítsünk a szöveghez.

„Hahaha de ceux qui ne comprennent pás," — Hahota, akik nem értnek. Explicit nyelvtani forma az implicit helyén: minden fordítás természetes eltérése.

A Négy-öt magyar összehajol tématikája a „magyar titok“ tudásának velünk szüle tett képessége. Nem kell részleteznünk a meg nem nevezett tételt, hogy megértsük a tolmácsolás nehézségeit. Előrebocsóthatjuk, nagyfokú szuggesztivitással érvényesíti a vers mondanivalóját; az ismétlések a természeti törvény következetességével ható „titkot“ idézik.

Sorszámban az Ady-vers strófaszerkezetét követi, a sorok szótagszáma azonban sokkal magasabb. A terjedelemtöbblet egyrészt nyelvi függőségű, másrészt a feladat teljesítésének eszköze, így pl. a francia kontextus lehetőségét véljük felfedezni abban, hogy 5 visszatérő felező nyolcassal 5 alexandrint állíthatunk párhuzamba. A magyar vers 126 szavából 55 a különféle szavak száma, a francia versben 174 szóra 80 különféle jut, a tartalmas szavak aránya kb. 41:45; ez a fölösleges statisztika a térfogati különbség ellenére az eredeti súlyponteloszlásának megközelítésére mutat.

S ami számunkra már mint verscím és tájolás is eleve megszabja a hangvételt, azt a francia vers az amúgy is lényeges hangtani szerelésnek még további fokozásában valósítja meg (a terjedelemtöbblet funkciós). A fordítás alaphangja a hangzók és