Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - Varga Imre: Földrengés

Varga Imre

fölbrengéí

zsebe üres volt éhezett és úgy érezte rettenetesen elfáradt a háromnapos egyedülléttől / fülét rátapasztotta az üres gyufásdobozra és merően figyelte az autók felett lebegő ökörnyálat / a kép szomorú volt és kopott fésűjéből bibapzene szóródott /

„miért jöttél maja?““

„a gyerekem ... vagyis ... a gyereked“ / a lány belezavarodott és megrémült / ijedten meredt a ház mozdulatlan árnyékára / a diófák rémülten húzódtak össze a szűk parasztudvar sarkában / ráléptek egymás hátára / felnyögtek a fájdalomtól / kontyaikból kihulltak a madarak mint hajtűk a lányok hajából /

a szerencsétlenek sorsa közös / legyen bár szó ügyetlen / lompos és japánarcú pincérlányról / vagy gyalogmunkásról / a szerencsétlenek sorsa közös /

a toaletten érezte meg hogy az égettre pörkölt kávé kaparja a torkát / a megrepedt mosdókagylónak beszélt / a szerencsétlenekről beszélt: / már megismerkedtetek bennem egymással / ha nem is tudtok róla /

élt egy fiú / aki ugyan nem ismerte a kávéházakat és nem is tudott a pincérnőről / igaz a pincérnő sem tudott róla / ha egyikük vett volna egy tizenegy koronás féljegyet a személyvonatra megismerhették volna egymást / de erre gondolni sem mertek / mi tartozik még egy pincérnő bánatához? / a sánta ruhatáros / aki éppen az apja / az örökké könnyező presszógép /• igen az még mindig jobb mint egy nyomorék szülő / a fiatal öreg középkorú törzsvendégek, akik gyakran részegek / a ruhatáros jegyeket tép le / hogy az újonnan jövők kabátjára / szürke piros kék zöld zakójára / pántos pántnélküli fodros fodor nélküli nyakkendős és nyakkendőtlen ingekre tűzze / dederon ingekre vászon ingekre tavaszi ingekre téli ingekre / a ruhatáros sántít / mikor ideje engedi a borravalóként kapott koronásokról körömreszelővel vakarja a patinát /

mi tartozik még egy pincérnő bánatához? a kávézgatók, borozgatók, sörözgetők akik nevetnek ügyetlenségén / s ha lerészegednek belecslpnek lapos fenekébe. /