Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - Varga Imre: Földrengés

a fiúnak álmai voltak / szeretett volna városba kerülni / szerette volna / ha így beszélnek róla:

a fiú sovány és álmai a tizenkettedik emeleten laknak / vacsorára sültgesztenyét eszik és vádolja az embereket: szerettem a madarakat / ágakat kellett széthajtanom / imádtam a magasságot / repülőtérré kellett válnom / most tele vagyok madárral mint az erdő / nélkülem nem jutott volna senki a felhők közé / mégis megfagyok a hóban / üszkösre sülök a nyárban / mit követtem el?

délutánonként kijárt a vágóhídra / összeszedte az elszórt csontszilánkokat / foltos viharkabátja zsebébe rejtette / és másnap titokban szétszórta az utcán /

a ködben sárga békák vartyognak csíkos dresszben / a ködben sárga békák vartyognak csíkos dresszben / a ködben sárga békák vartyognak csíkos dresszben /

nem lehet megmagyarázni ezt a világot / mindenről csak hazudni tudunk / a dgílníciók után nem szabad pontot tenni / a rongyos farmernadrágban futkározó cigánygyerekeknek odaajándékozta vörös pénztárcáját / fillérek helyett apró örömök hulltak belőle a földre / lehajolni nem tudott értük: gerincében karóvá keményedett a bizonytalanság /

utcalányok fejdefektes kispapok az óra visszafelé jár 1968 időszámításunk előtt

nem lehet megmagyarázni ezt a világot / mindenről csak hazudni tudunk / furcsa hangulat szállta meg: / megtorpant egy szeplős ablakú ócskásüzlet előtt / belevizelt a díszcserjék kitárt tenyerébe / sétált a városban / és lassan összecsapott feje felett az este / fáradtan hazavánszorgott és leült az ablak mellé /

hasonlítunk egymásra: én meg a város / mindketten őrültek vagyunkkkkkk

emlékezett / az emlékezés olyan mintha a hervadt növények sikoltanának a gyönyörtől ég és föld között /

mindenszentek-hangulatú virágok / pénzecske szirmok és fonnyadó krizantémok és cserjék törtek elő kinyitott táskájából hörögve a nemi izgalomtól és és és és és ős és és és és füvek / a futballpályán nőttek ezek a füvek kétszer hetven kilométerre innen /ezek a füvek szúrták át kedvese fejét testét agyát / hol is az ég hol is a felhők / az isten szent péter pál és a többi szent / a növényekből csillagok lettek / fényecskéik szégyenlősen topogtak az elszakadozott bugyin / csodálták lacit / nem akarták elhinni hogy legyőzte az időt / nincs ebben semmi csodálatos / hiszen három perc alatt átússza a garamot, megmássza a legmagasab jegenyét /

a regrutabál hülyeség / de alkalom arra, hogy részegen kimenj valakivel a szabadba és lúdbőrző rettegéssel gyere vissza /