Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - Török Elemér: Három vers - Duba Gyula: Szabadesés (Regényrészlet)

— Nem tévedtem, Morvái. Nem mondhatom, hogy tévedtem, minden nő tudja, hogy ebben a dologban nem tévedhet, tudnia kell az igazat.

Morvái megfogta a kezét, és csókolgatta.

— Akkor miért nem szóltál... Miért nem kérdeztél meg, kedvesem?

— Nem tartozott rád, egyedül az én ügyem volt.

— Hogy mered azt állítani, hogy nem tartozott rám? — mondta kétségbeesve és fel- indultan Morvái. — Mi vagyok én neked, hogy így beszélsz velem.

— Nem tudom, mi vagy nekem ... talán a szerencsétlenségem vagy ...

Morvaiban egyszerre valami változás történt, a kívülálló tárgyilagosságával kérdezte:

— Ereztél valamit irántam, amikor felhívtál magadhoz? Szerettél?

Az asszony sokáig tűnődött, aztán elmosolyodott.

— Nem szerettelek. Tudtam, hogy nagyon kívánsz, és azt is megéreztem, hogy te feltétel nélkül és minden érzékeddel szeretsz. Őszinte vagy a szerelemben. Ha valakit szeretsz, nem gondolsz másra, csak arra, hogy szereted az illetőt. S ezt ki is tudod mutatni. Ezért... nem volt erőm lemondani rólad.

— Akkor sem szerettél, amikor megmutattad magadat ruhátlanul? — kérdezte sürgetve és feszülten Morvái.

— Nem tudom. Annyira nem, hogy vállaljam a következményeket.

— Milyen következményeket? Férjed van, szülhetsz! Milyen következményeket?

Zsuzsa szomorú fintorral nézett rá.

— Ne ábrándíts ki magadból... ne légy aljas, Morvái! Beleegyeznél, hogy gyereket szüljek, és elhitessem a férjemmel, hogy az övé? Amikor tudom, hogy nem az övé? Egész életemben nézzem, ahogy babusgatja és szereti, elvárjam, hogy felnevelje és gondoskodjon róla? Nézzem, hogy tanítja úszni, hegyet mászni, játszani? Mit tennél, ha meglátnád a karján, ahogy a nyakát átfogja és apjának szólítja, és tudnád, hogy a te gyereked? Elviselnéd? Én nem viselném el.

— Hogyan gondolkozhatom így? — suttogta Morvái. — Dehát hogyan gondolkozzam?

— mondta fennhangon.

— Ne gondolkozz sehogyan, nem a te ügyed. Már mondtam, elintéztem egyedül.

— Nem érzed, hogy megalázol? Nem érted, hogy nekem ez az egész, amit jólelkűen elvitatsz tőlem, nagyon sokat jelent? Miért nem kérdeztél meg, mit tegyél?

— Megmondom, Morvái. Ha megtudod, miről volt szó, romantikus hangulatba esel, és rá akarsz bírni, hogy váljak el, ketten felneveljük a gyereket, szeretjük egymást, és szépen élünk majd, felelősséget vállalunk... sok szép és nagy szót mondanál elragadtatásodban, szivárványokat festenél, és könyörögnél, olyan víziókat látnál, amelyeket soha nem tudsz megvalósítani. Én felelős vagyok a gyerekeimért, a férjemért, mostani életemért, még önmagammal szemben is, és nem bízhatom sorsomat a véletlenre ...

— S a véletlen én vagyok...

— Ne haragudj, Morvái... én félek valahogy, bennem él a félelem... talán életem tragédiái miatt. Nekem nemcsak szeretetre van szükségem, de biztonságra is... Tudnál biztonságot adni, Morvái? Ki vagy te? Él benned valami erő, képesség vagy akarat, amire építeni lehet? Felnőtt vagy már, vagy ... még nem?

Morvái nézte az asszonyt, aki fogta a kezét, és anyásan mosolygott rá, megbocsátó derű volt a mosolyában. Az utcán autófék csikordult, a kanyarban élesen felsírt a differenciálmű; valahol a Borókás felett sasok köröznek és rikoltanak... Nősülj már meg, fiam, vedd komolyan az életet, mondta az anyja, amikor otthon járt. Dolgozz és alapíts családot, a veled egykorúak már gyerekeket vezetnek kézen fogva, és puskát vesznek nekik a búcsúban, hidd el, a teljes emberséghez kell a család, az, hogy az embernek gondja és felelőssége legyen. így beszélt hozzá az anyja minden alkalommal. Ha Zsuzsa gyereket szült volna neki, ő is más lenne, a helyzet rákényszerítené, hogy komolyan dolgozzon, és gondoskodjék róluk, más ember lenne, miért volna ő gyengébb, mint bárki más... A kezét nézte, valamikor kaszált vele, és nem maradt le a többiek mögött, még apja előtt is kibírta a sorban, pedig apja első kaszás volt... A tehetetlenségünket mindig úgy győzzük le, hogy indulatosak leszünk miatta, oktalan haraggal védekezünk ellene, Morvái már komoran és ellenségesen nézte az asszonyt, kérdésére így felelt:

— Meggyőződhettél róla, hogy felnőtt férfi vagyok.