Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - Török Elemér: Három vers - Duba Gyula: Szabadesés (Regényrészlet)

— Miért nem vártál rám?

— Egyedül éltem a lakásban. Tudod, mi az, egyedül élni a szüleid lakásában, ahol gyerek voltál, és ahol a berendezés, a képek a íalon, a ruhák, minden rájuk emlékeztet, és arra, hogy egyedül élsz? Észrevetted már a tárgyak hatalmát? Napokat és hangulatokat raktároznak el magukba az életünkből, magukba szívják a hozzánk közel állók emlékét, azonosulnak velük, és részt kérnek az életünkből. A tárgyak élnek. Morvái, és én közöttük éltem. Nem akartam tárgyakkal élni, úgy éreztem, beleőrülök. S akkor jött egy ember, és mutatott egy írást, hogy a lakásunkat kiutalta neki a lakáshivatal. Elég okom volt rá, hogy férjhez menjek.

Igaza van, gondolta Morvái, miért várt volna rám, amikor én sem törődtem ővele, sasok után szaladgáltam, és nem törődtem vele, hogy egyedül maradt. Ha tudtam volna, eljövök utána? Játszott a gondolattal, hogy eljött volna, s hogy akkor mi történt volna, és tudta, hogy a lehetetlennel játszik. Aki térben és időben távol van tőlünk, számunkra nem létezik, csak ha már találkoztunk vele. A találkozással megszerezzük magunknak, s azután bennünk él.

— Férjhez mentél, és arra építetted a jövődet, hogy a férjed nagyon szeret — állapította meg. S egyszerre rekedten és izgatottan kérdezte: — Mától kezdve nem tudnád arra építeni a jövődet, hogy én nagyon szeretlek?

Zsuzsa gondolkozás nélkül válaszolt:

— Nem. Az embernek csak egy jövője van, újat nem tud választani, sem kezdeni. Az életet csak folytatni lehet, nem lehet újrakezdeni, s a folytatás a régire épül, belőle folyik.

— Azt mondtad, nincs férjed, és nincsenek gyerekeid... azt mondtad, szeretsz.

— Ha így beszélsz velem, van családom... Beszélj úgy, hogy ne legyen.

Kézen fogva mentek tovább, és nevetgéltek. Zsuzsa nem törődött vele, hogy meglátja őket valaki, nem törődött semmivel. Az Öváros felé tértek le, apró utcákban csatangoltak, néha csókolóztak. Fekete ruhás kispapokkal találkoztak, Zsuzsa kihívóan megcsókolta előttük Morváit, azok lesütötték a szemüket és továbbsiettek. Később felmentek a várba, és a várfal délnyugati szögletéről lenéztek a Dunára, megkeresték a bécsi koronázó templom csúcsát. Az asszony állította, hogy a bécsi dóm csúcsa sötét- ük áttetszőén és csúcsosan egy erdős völgy hajlatában. Apjára hivatkozott, aki valamikor azt mondta, hogy az ott a bécsi dóm... Romos lépcsőkön jöttek lefelé és szorították egymás kezét, tudták, hogy rövidesen el kell válniuk. Morvaiban egyre nőtt a feszültség, másról kellett beszélnie; nem a lényeggel foglalkoznak, cirkuszt játszanak, és áltatják magukat, a gyerekről kellene beszélniük, aki már nem születik meg, és arról, hogy merte Zsuzsa... De Zsuzsa jókedvű akart lenni, és Morvái engedelmeskedett akaratának. Felmentek a vártemplomba, ahová Mária Terézia járt meggyónni bűneit; Morvái gyónni küldte Zsuzsát, ő pedig a lépcsők alján, a falba épített őrhelyen maradt. Testőröd vagyok, áhítatoskodj nyugodtan, mosolygott rá, és életem árán is megvédelek. Amikor az asszony jött vissza a lépcsőn, halkan mondta neki: Szerelmes vagyok felségedbe én, az egyszerű katona, mit tegyek? Ma éjszaka te állsz őrt az ágyasházam előtt, kuncogott Zsuzsa. Nevettek, és szándékosan vidámak voltak. Mikor kezdünk már komolyan beszélni? — gondolta türelmetlenül Morvái.

Rábukkantak egy apró cukrászdára. Az asztalok ablakmélyedésekben álltak. Széthúzták a függönyt, és kinéztek az utcára. Zsuzsa vaníliafagylaltot kért, Morvái megkérdezte nincs-e valami erős italuk. Rum, teához, válaszolta a kiszolgálónő. Morvái felhajtotta a rumot, a teát érintetlenül hagyta.

— Miért nem szültél nekem gyereket?

Az asszony nevető arca egyszerre megváltozott.

— Ne ... Morvái, erről már ne beszéljünk, nagyon kérlek, Morvái... kedvesem, hallgass erről, nagyon szépen kérlek.

— Áltatod magad. Nem vagy gimnazistalány, gyerekeid vannak, férjed van... miért játszol? Nem tudsz önmagad lenni? Félsz?

Az asszony dacosan nézett, ellenségesen nézett Morvaira, s a nézésében fáradtság bujkált, tehetetlenség.

— Nem félek ... Mit akarsz tudni?

— Férjed van, akivel házaséletet élsz, és aki szeret. Ne hazudj nekem, mert én mindent elhíszek, és komolyan veszek, mondd, hogy tévedtél, a gyerek nem volt a ... miénk.