Irodalmi Szemle, 1969

1969/2 - DISPUTA - Tőzsér Árpád: A lírai vallomás hogyanja

Tőzsér Árpád

a lírai vallomás hogyanja

3.

Ha Ozsvald Árpád-és Zs. Nagy Lajos versei után Gál Sándor köteteiben (Arcnélkiili szobrok, 1964; Napéjegyenlőség, 1966) lapozunk, a versek „ömlesztettségét“, az alaktalanságot, vagy ha úgy tetszik: a keresést, a sokféleséget érezzük a költő megkülönböztető jegyének.

„Egy csepp víz — benne alszik a tenger,

Egyedül vagyok, de minden ember Bennem él, sír, örül, szeret:

Állok a büszke partok felett S érzem a lüktető, lázas időt.“

( Partok )

„Milyen egyszerű ez!

Találkoznak az emberek,

S köszönés nélkül megölelik egymást."

(Köszönés nélkül)

„A vas, a kő, a föld s a búza remegve villog, nő koszorúba.

Cséplőgép dohog, gyerekek kacagnak, s a kazlak tövében összeborulnak a tűzvérű, szép szeretők."

(Lázas nyár)

„Ég az erdő? Égjen.

Eg a szívem? Jól van.

Fürdik a tűz-isten Ezer láng-f oly óban."

(Tüzek)

„Valakit keresek, s tudom, hogy hiába.

Az utca tele van kacajjal.

Muzsikaszóval,

Színnel és zajjal:

Valakit keresek, s tudom, hogy hiába.“

(Egyedül az utcán)

Ozsvald Árpád Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor verseiben

disputa