Irodalmi Szemle, 1969

1969/2 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kassa szerepe és hatása Kazinczy életében és életművében

seivel hatalmas lelkizavart idézett elő a vallásosan nevelt és a teológiát öt évig tanult kálvinista fiatalemberben. Azt is megjegyezte előtte, hogy azoknak, akik a főiskolán nem papi pályára készülnek, a, teológia helyett matematikával és fizikával, filozófiával és históriával kellene foglalkozniuk. A szkeptikus plébánossal folytatott beszélgetések és az azok nyomán támadt belső tusakodások olyan folyamatot indítottak el Kazinczy lelkében, amelynek végső eredménye a tételes vallással való szakítás és a felekezeteken felül emelkedő deista jellegű istenhit lett.

Kazinczy egyes műveiben (pl. az Orpheusban közölt írásokban, néhány levélben, A vallástalan című versében stb.) vannak olyan részek, amelyek alapján arra lehetne következtetni — és sokan következtettek is —, hogy Kazinczy egy időben — éspedig második kassai tartózkodása alatt — az ateizmus álláspontjára jutott. Ennek a feltételezésnek elsősorban — és közvetlenül — az író mond ellent. Puky Ferenchez 1803. márc. 3-án intézett levelében a következőket írja: „Istent nem tagadtam soha, ha a’ Teremtést és teremtetést meg nem foghattam is... De a’ lelket nem hittem többé halhatatlannak. A’ természet, mondám magamban, soha nem áll-el a’ maga oeconómiájá- tól. Lenni — virítani — hervadni — elhalni! imhol az a törvény, a’ mellyet magának minden teremtményeire nézve kiszabott... Mi a’ lélek? azt senki nem tudta még... Nem ismerem az Istent és lelkemet: de szeretem és ezt függésben lenni érzem ö tőle. Ebből áll Religióm.“4

Kazinczy egyik legjobb mai ismerője, Szauder József, az író világnézeti fejlődésével foglalkozva a vitatott kérdést is filológiai alapossággal vizsgálja, és lényegében arra az eredményre jut, amit a most idézett írói önvallomás tartalmaz. Szauder a tornai élménynek — a Pályám emlékezetét író Kazinczyhoz hasonlóan5 — nagy fontosságot tulajdonít, s az esemény és az életmű összefüggéseinek gondos összevetésével bebizonyítja, hogy Kazinczy első kassai tartózkodása idején, „1779—1781 közt a felekezetiességtől s babonától ment, fanatizmustól és dogmáktól teljesen megtisztított vallásnak laikus, deista fogalma válik lelkében s elméjében uralkodóvá.“6 Ezt a lelki fejlődést hathatósan elősegítették azok a kisebb-nagyobb mértékben felvilágosult külföldi írók is, akiket a magyar nyelvet fordítások segítségével gazdagítani akaró Kazinczy ebben az időben már buzgón tanulmányozott. A Pályám emlékezetében leírja, hogy a külföldi munkák megszerzésében milyen nehézségei voltak: „Kassának nem vala könyváros boltja, de egy könyvkötőnél találtatának néha ócska darabok, s megpillantám néha Gessnert és a’ Gleim és Jacobi francia ízlésű levelezéseiket. Elkezdém fordítani az idilleket és az E l s ő Hajóst. Sőt írtam eredeti idilleket is.“7

A jurátuskodás további idejét Eperjesen és Pesten töltötte le Kazinczy. Másfél éves eperjesi tartózkodása két szempontból is nagyon kellemes és hasznos volt: itteni principálisa kevés munkát adott neki, s így irodalmi kedvteléseinek szabadon hódolhatott

— irodalmi búvárkodásaiban bájos segítőtársra talált egy művelt polgárlány, Steinmetz Anna személyében, aki őt megismertette Wieland, Klopstock és Johann Martin Miller műveivel. Szerelmese társaságában a Kézsmárkon — gyermekkorában — szerzett német tudását olyan tökélyre vitte, hogy a leány kérésére hozzáfoghatott Miller érzelmes regényének, a korabeli magyar írók körében is nagyon népszerűvé vált Siegwart-nak fordításához; a már Pesten befejezett fordítással nem volt megelégedve, s ezért tűzbe dobta. A regény aztán Barczafalvi Szabó Dávid fordításában I Szigvart Klastromi története, Pozsony, 1787) került a magyar közönség elé.

A jurátuskodás utolsó pesti éve azért volt jelentős az Ifjú író számára, mert Pesten bizalmas kapcsolatba került az akkori irodalmi élet legtiszteltebb alakjaival, „szent öregjeivel“: Orczy Lőrincczel és Ráday Gedeonnal. Különösen a Rádayval kötött, barátsággá mélyülő ismeretségnek lett nagy hatása Kazinczy további fejlődésére. A régi magyar literatűrában és a világirodalomban egyaránt tájékozott Ráday atyai jóindulattal és készséggel irányította a hozzá forduló fiatal írókat, és rendelkezésükre bocsátotta gazdag péceli könyvtárát. Kazinczy a szeretetreméltó öregúr 1792-ben bekövetke4 Idézve: Kazinczy Ferencz levelezése, II. köt. 35. o.

5 Az élmény leírása a Pályám emlékezete I. könyv 18. pontjában található.

6 Szauder József: A romantika útján, Bp. 1961, 120. o.

7 Pályám emlékezete I. könyv 18. pont.