Irodalmi Szemle, 1969

1969/2 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kassa szerepe és hatása Kazinczy életében és életművében

zett haláláig úgy tekintett rá, mint legfőbb tanácsadójára, sűrű levelezést folytatott vele, és véleményezés végett a munkái kéziratát is elküldözgette hozzá.

Kazinczy második, több mint hat évig tartó kassai tartózkodása 1785 elején vette kezdetét. Ettől az időtől fogva 1786 novemberéig Abaúj vármegye tiszteletbeli aljegy- zőjeként működött, 1786 novemberétől 1791 áprilisáig pedig a kassai tankerület iskolafelügyelői tisztségét töltötte be. Ez a második kassai időszak polgári karrierjében a legmagasabb fokot, szellemi fejlődésében pedig a teljes kibontakozást: az irodalmi élet irányítására is alkalmas tekintélyes író-egyéniséggé való beérést jelenti.

Ami a kassai alkalmaztatásait illeti, a vármegyei szolgálat egyáltalán nem volt ínyére Kazinczynak, iskolafelügyelői munkakörén viszont a legnagyobb odaadással csüngött. Igaza van életrajzírójának, Váczy Jánosnak, amikor azt írja, hogy „a közre munkálás- nak... az a szempontja, mely írói pályáját annyira kiemeli, s egyedülivé teszi, társadalmi téren az iskolafelügyelő törekvésében nyilatkozik meg... A mint az irodalomban tanítómester akart lenni, az akart a társadalmi életben is.“6 Maga Kazinczy egyik levelében így ír az általa rendkívül nagyrabecsült és lelkes buzgalommal végzett pedagógiai munkáról: „Szép és dicső dolog a haza jövendő boldogságán dolgozni, kilesni a rejtek- ben lévő talentumot, és azt mívelésbe hozni, hogy idővel nagyfényű tagja legyen a társaságnak.“9 Ez az eszményi hivatás-érzés volt az, amely őt saját szavai szerint „hatalmasan kötötte Kassához“. „En nem bérért, nem kevély kedvezésekért, hanem az ügyért vágytam ide" — írja a Pályám emlékezetében.10

Az iskolafelügyelői tisztség igen terhes elfoglaltságot jelentett. A kassai tankerület az akkori Magyarország negyed részére, tíz vármegyére terjedt ki, és ezen a hatalmas területen kellett Kazinczynak a tisztségéből adódó teendőket végeznie. Az volt a legfőbb feladata, hogy a tanítók választására ügyeljen, működésüket ellenőrizze és ahol lehetséges, ott egyrészt a meglevő felekezeti iskolákat közös iskolákká vonja össze, másrészt új közös iskolákat hozzon létre. Nehéz és felelősségteljes munkáját a magas fokú hivatásérzés mellett politikai-világnézeti meggyőződése tette könnyebbé: lelkes jozefinistaként és deistaként szívvel-lélekkel támogatta II. József iskolai reformrendszerét, amely az iskolai oktatást a felekezetek kezéből az állam ügykörébe akarta átutalni.

Ennek a kétségtelenül haladó iskolai reformrendszernek volt egy szépséghibája: a német nyelv tanítását — a hírhedt germanizációs rendelet szellemében — már az alsó fokú iskolákban kötelezővé tette és szorgalmazta. Emiatt nemcsak a konzervatív egyházak, hanem a haladó írók és politikusok zöme is szembenállt az Iskolai reformmal, és rossz szemmel nézett annak realizálóira is. Kazinczynak — aki akkor már a magyar nyelv felemeléséért küzdő írógárda élén jár — nem egyszer kell elhárítania magáról a németesítésben való részvétel gyanúját és vádját. Az írótársak közül a nyilvánosság színe előtt jóformán csak a Mindenes Gyűjtemény alapítója és szerkesztője, az ugyancsak jozefinista Péczeli József kel a védelmére: „Ez a fáradhatatlan Hazafi az alatta való oskolák’ Vigyázóinak meg parantsolta, hogy a’ Német nyelvét is szorgalmatoson taníttassák ugyan, de azért a’ Haza’ nyelvét is minden igyekezettel boldogítsák ... — írja Péczeli Kazinczyról. — Ha mindenütt így tselekednének, úgy Kedves Nyelvünk talán nem halna meg olly hamar: de hány Kazinczyk vagynak a’ Hazában, ’s hányan lesznek ezután?“11

Kazinczyt az iskolafelügyelői tisztségből II. József halála és reformtörekvéseinek bukása után, 1791. április 1-én bocsátják el. Az elbocsátás körülményeiről az Aranka Györgyhöz intézett levelében így számol be: „Négy órával azután, hogy levelemet útnak indítóm ..., eggy parancsolatját veszem a’ Helytartó Tanátsnak ..., a’ melly engemet azért, hogy a’ Római Pápa hellyett Kálvin János prófétát tartom a’ Jesus Christus leghívebb, leg-kedvesebb Ige-Magyarázójának, benígne el-mozdít a hivatalomtól. Régen el-láttam, hogye’ lessz belőle, és így az újság olly kevés sensatiót tsinált bennem, hogy

8 Váczy János: Kazinczy Ferenc, Bp. 1909, 20. o.

9 Kazinczy Ferenc levelezése, IV. köt. 45. o.

10 pályám emlékezete, II. könyv, második szak. első sorai.

11 Mindenes Gyűjtemény, 1790. évf. 6. sz.