Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Deme László: A Hét olvasgatása közben …

kének hiányát. Mondani persze mondunk Ilyeneket napjainkban; de leírnunk nem vola szabad. — Jóval ritkább eset a tudatos vulgarizálás. De az sem példátlan. Egy szüreti riportból: „De a tulaj megbiztatott bennünket... Bennünket azért, hogy nyakaljuk csak a saját termésű borát... a munka már nem zsigereli ki a parasztot. De nem hiányolhat innét a múlt sem... Az első kocsin az aratási koszorú, a másodikon a szőlészek, majd a dohányosok, a focisták". A stílusszándék nyilvánvaló. De elhibázott. A falusi szüret játszi hangulatát nem lehet a városi talponállók zsargonjával érzékeltetni. Mert igaz ugyan, hogy borral kapcsolatos mind a kettő; csakhogy merőben másképp!

A szóhasználat pongyolaságairól szólva nem hallgathatunk még egy típusról: a primitív szóismételgetésről. Csak néhány példát a sokból: „zenekarban játszott. A hegedű és a mandolin volt a mindene, ezeken a hangszereken játszott"; „Másnap Szonja elmegy hazulról, a gyermeket bezárja, és éjszakára sem j-ön haza. Másnap legutóbbi lakója kopogtat a lakásán“ (itt még az is baj, hogy a két másnap más és más naphoz viszonyítva másnap). — És a töményebbjéből: „Ezen a vidéken igaz, hogy ősi hagyomány a ícomZőtermelés. Állítólag már a XI. században szállítottak innen Hamburgba komlót. Tény azonban, hogy a XIV. századig egész Csehországban termeltek komlót. Alig volt olyan város vagy földbirtokos, akinek ne lett volna komZőültet- vénye és persze — külön serfőzdéje. Nem csoda, hogy törvénye/kkel, rendeletekkel védték a cseh komlót". Öt komló 12 keskeny hasábsorban! És másutt — egy hajóról írva — kilenc hajó 17 hasábsorban. Igaz: róluk van szó; mondjuk így: „kulcsszavak“. De mindig ki kell tenni őket? Próbáljuk csak — elfogadva a különben sem gördülékeny szöveget — megritkítani őket: „Igaz: ezen a vidéken ősi hagyomány a komló termesztése. Állítólag innen szállították Hamburgba már a XI. században. Az viszont bizonyos, hogy a XIV. századig egész Csehországban termelték. Alig volt olyan város vagy földbirtokos, amelyiknek ne lett volna belőle ültetvénye; és persze külön serfőzdéje. Nem csoda, hogy a cs8h komlót törvények, rendeletek védték“. Lám: röptében is lealkudtunk hatvan százalékot!

b) De menjünk tovább; a szavak után a kapcsolásformákra!

Tudjuk: a mondatban az egyeztetés az, ami a nyelvtani összekapcsolásnak alaki kifejezője. S a téves kapcsolás itt is rövidzárlatot eredményezhet. — Kezdjük a példákkal: „az eddigi találkozók egy-egy jelentős mérföldkövei voltak a legújabb kori csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalomnak“; „igyekezetünket megérti és támogatja népünk leszélesebb rétege“; „Ez a fényképmontázs szellemesen illusztrálja az autósztráda költségeit, aiz úttestet dkár a bankjegy is boríthatná". — Nos: neim illik össze az egy-egy a többes számmal. Vagy ki kellene hagyni, vagy így alakítani: „minden eddigi találkozó egy-egy ... mérföldköve“. A másik kettő meg természeténél fogva többes számú: „legszélesebb rétege;“ (s persze az igék is többesben), illetőleg: „bankjegyek is boríthat- nák“. — Másutt ténykérdés a többes szám. Mint itt: „A jelentések és saját mérésük alapján tudniuk kell a pontos vízállást“: az összefüggésekből kiderül, hogy nem egy, hanem sok mérés kell, tehát így igaz: „saját méréseik alapján“.

Még nyilvánvalóbb elcsúszások: „A kályhák karbantartásához szükséges valamennyi készítmény a szakosított illatszerboltokban (Drogérie) vásárolhatók meg“; és: „Régirégi nyarak eleven képei jelennek meg a lehúnyt szempillák mögött. Azt a nyarat nem lehet elfelejteni!“ — Nem is magyarázom őket: a figyelmetlenség szülöttei.

Ezek viszont már bonyolultabbak: „Olvasóinknak az a feladata, hogy eltalálják. ..“, mert tudni kellene hozzá, hogy az olvasóinknak itt nem birtokos jelző, hanem részes- határozó (ti. számukra az a feladat), s ezért így volna pontosabb: „az a feladatúi:". Vagy itt: „Az ipari kémkedés jelentősége és hatása ma már jóval meghaladja a klasz- szikus katonai kémkedést", arra kellene gondolni: nyilván nem a kémkedést haladja túl, hanem annak jelentőségét és hatását; röviden: „a... katonai kémkedését“. — S jellegzetesen vissza/térő probléma az értelmezős birtokos jelző egyeztetéséé, illetőleg éppen nem egyeztetéséé. Két példa: „A suhanó nyárban, mikor Jilemnicky, a Felkelés krónikásának útját járjuk“; és: „E jól sikerült rendezvény Dudás MiháZí/, a helyi kultúrotthon vezetősége elnökének hozzáértését. .. dicséri“. A helyes forma nyilván: „Jilemnickynek, a Felkelés krónikásának“, illetőleg: „Dudás Mihálynak, a helyi kultúrotthon vezetősége elnökének". Képzeljük el ezt más letétben; például: „A rendezvény Dudás Mihály, a vezetőség elnökéi dicséri“: nehéz volna kihámozni, hogy „ki“ is a rendezvény, és ki dicsér kit!