Irodalmi Szemle, 1969

1969/10 - HAZAI FÓRUM - Deme László: A Hét olvasgatása közben …

Ide vonhatjuk, az egyeztetési hibák közé, az idők nem egyezését, az — elég gyakori

— időváltogatást is. Elbeszélni lehet valamit múlt időben; de Jelenben is; ez élénkebb hatású. Csak váltogatni, keverni nem Jó a kettőt. Pedig van erre is példánk bőven. Csak egyet most: „Megelégsz/fc kevéssel is, csak dolgoznia ne kelljen. A lakó azonban nem bírja a természetét, egy ízben veszekedés közben tettlegességre is sor kerüli köztük, és akkor szétváltak útjaik. Szonjának azonban új lakóra van szüksége..

A kapcsolásba néha nem grammatikai (azaz nyelvtani) hibák csúsznak, hanem szemantikaiak (azaz Jelentéstaniak). A némileg is bizonytalan nyelvérzék már könnyen átsiklik az lleynaken: „Három évig folytatta ezt az emberfeletti munkát, habár egészségi állapota nem a legjobb“; „Gy. I. tanító már kiskora óta eljegyezte magát a zenével“; „A csatai CSEMADOK-szervezet több éven keresztül figyelemre méltó kulturális munkát fejt ki“. — Aki elgondolkodik rajtuk, az megérzi: a kiemelt párok tagjai időaspektusuk tekintetében nem illenek össze. Nézzük csak: az egészségi állapot pillanatnyi valami, a három évig meg időtartamot Jelöl; inkább az általánosabb egészsége Illenék hozzá. Az eljegyezte magát egyszeri cselekvés, a kiskora óta időtartam; -helyette ez az időpontot jelölő alak illenék ide: már kiskorában. S így az utolsóban is: a fejt ki tartós, de ma is tartó folyamatra utal, a több éven keresztül viszont olyan valamire, ami már lezárult. így volnának párosíthatok: „több éven keresztül... fejtett ki" (ha most már nam), vagy pedig: „évek óta... fejt ki“ (ha még ma is).

Apró árnyalatok ezek! De jól jelzik, hogy pontosan gondolkodunk-e; s — ami fontosabb — eldöntik, (hogy mire neveljük az olvasót: pontos és egzakt gondolkodásra-e, vagy csak olyan „nagyjából valóra“.

így van ez a kötött szókapcsolatoknak, szólásoknak a felhasználásával is. Végeredményben olvasónk megérti az ilyet: „Már Javában törtem a cseh beszédet a lišanyi szövetkezet irodájában, mikor...“ De jobb volna, ha a szerző tudná, hogy a magyarul igényesen beszélő az idegen nyelvet töri, nem a beszédet. — Kihámozhatjuk éppen ennek is az értelmét: „naponta egy-egy társadalmi, kulturális vagy tudományos probléma képezi vita tárgyát". Ám valójában a — különben is eléggé papirosízű — vita tárgyát képezi nem azt jelenti, hogy „megvitatják“, hanem azt, hogy „vitás, vitatható“.

— S elmegy éppen ez is: „Kosatkának oroszlánrésze volt abban, hogy a szlovák képző- művészetet bekapcsolta a jelenlegi európai művészi áramlatok sodrába“. Csakhogy némi gondolkodás után kiderül: az oroszlánrésze volt benne arra utal, hogy azért nem ő csinálta egészen; a bekapcsolta viszont arra, hogy ő csinálta egészen. Ha az első az igaz, az igét kell dezaktivizálni: „oroszlánrésze volt abban, hogy a szlovák képzőművészet bekapcsolódott". Ha a második, a szólás nincs jó helyen; jobb így: „nagy érdeme, hogy... bekapcsolta“. De képzeljük el ezt: „A szerzőnek oroszlánrésze volt abban, hogy megírta legújabb regényét“: vajon megköszönné-e az, akiről mondjuk! — Vagy itt van ez: „Az előző táboroknak minden szempontból megvolt a romantikájuk, hiszen néha kockán forgott a beitiltásuk is". Mi szokott kockán forogni? Például az embernek a karrierje, egészsége, élete, a tábornak működése stb. Tehát ami veszélyben van. Az előbbi mondat így azt jelenti tulajdonképpen: megvolt a veszélye annak, hogy a tábort nem tiltják be! Az eredeti gondolatot így formulázhatnánk: „hiszen néha megvolt a betiltásuk kockázata is“.

Többszörös képzavar van ebben: „Remélhetőleg nem ringatjuk el magunkat az elért eredmények babérjain". Vannak-e az eredményeknek babérjaik? S lehet-e babérokon ringatózni? — Meg ebben is: „A Jorubaföld kultúrája ama hatalmas nyugati műveltség kristályba szökkenése, ami... Atlantisz földjéről áramlott be Fekete Afrikába“. Mert ha már szökken valami, akkor szárba. És van kikristályosodás is. De ez a kristályba szökkenés nem elég képszerű; vagy ha igen, akkor túlságosan is bizarr. — S mi itt a nagyobb veszély? Az-e, ha az olvasó észreveszi, és jót nevet kedvenc képeslapján; vagy az, ha már nem is veszi észre! Az utóbbi lehetőségre is számíthatunk sajnos; de ez bizony talmi vigasz.

cl A kapcsolási rövidzárlat néha nem két szó között van, hanem két testesebb mondatrészlet, vagy épp két tagmondat közt. Ezek már nagyobb egységeket érintő fogalmazási zavar jelei; s persze ugyanakkora megértési zavar forrásai. — Nézzünk ilyeneket most: „meggátolja a hajgyengülést és annak elhullását“ (tehát: a hajgyengülés elhullását!); „a Népfürdő színpadán fellépnek a helyi- és morvaországí vendég- művészek" (tehát a helyi vendég művészek is; hiszen az odatett kötőjel nem igazít el,