Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Duba Gyula: Autóstoppal az Ararátra
Duba Gyula autóstoppal az Ararátra (Előadás a Szlovákiai Írók Szövetsége magyar szekciójának közgyűlésén) 1. Az Irodalmi Szemle ez évi áprilisi számában már megkíséreltük, hogy bár rögtönzött, de átfogó képet nyújtsunk egy fiatal — a legfiatalabb — irodalmárcsoportunkról, mely egyre .határozottabban és következetesebben hallat magáról, és helyet kér szellemi életünkben. Jelentkezésük nem máról holnapra történt, néhány éve — Németh István, Kmeczkó Mihály, Wurczel Gábor hat-hét éve — publikálnak, és irodalmi közvéleményünk ismeri nevüket. S nemcsak ismeri, állást is foglal velük kapcsolatban. Ez az állásfoglalás semmiben sem különbözik más korok és társadalmi csoportok állásfoglalásaitól, amikor a magukkal szemben felsorakozó újjal, a holnappal, a jövővel nézték meg egymást először; a megoszló állásfoglalások helyeslőek vagy elmarasztalóak, elismerőek vagy megsemmisltőek, értőek vagy nem ér.tőek. Valóságérzetének és esztétikai értékelméletének megfelelően mindenki a maga ízlésének jegyében nyilatkozik meg velük szemben. Ügy vélem, itt az ideje, hogy ennek a feltörő csoportnak a valóságszemléletét komplexitásában minősítsük, stílusuk, látásmódjuk értékeit elfogadjuk, bíráljuk tévedéseiket vagy vélt értékeik esetleges felnagyítását. Esztétikai hozadékukat és életérzésüket azért is elemeznünk kell, mert közéleti írásaikkal, kritikáikkal és recenzióikkal már most bizonyos szellemi erőt képviselnek, és hatásuk intenzitásának erősödésével a jövőben mindinkább számolhatunk. Ez a csoport számban sem jelentéktelen; már ma tucatnyi kezdő prózaírót és költőt jelent, akiknek tehetsége kétségtelen. S a ritkábban jelentkezőkkel, a kevésbé eredetiekkel együtt számuk húsz fölé emelkedik. Az elmúlt évtized során, különösen a hatvanas évek elején gyakran aggodalommal töltött el az írói utánpótlás akkor észlelhető hiánya, annál örvendetesebb a ma tapasztalható bőség. Csak gondoljuk meg, hogy a magyar szekció tagjainak száma öt-hat éven belül, ami nem nagy idő, majdnem a kétszeresére növekedhet. Valódi öröm ez, mely — jegyezzük meg mindjárt az elején — egyben gondot is jelent. S maga ez a tény felelősségre és komolyságra int a fiatalokkal szemben. 2. Vizsgáljuk meg először azokat a közös jegyeket, melyek csoportjukra általánosságban jellemzőek, és többé-kevésbé mindannyiuk fejlődésrajzában fellelhetők. Közülük a legidősebbek jelentkezése idején ,is utána voltunk már a sematikus irodalom korszakának, az irodalmi tudat jó értelemben változott, az esztétikai követelmények felfrissültek és gazdagodtak. Egyre tömegesebben váltak megismerhetővé és megszerezhetővé a modern nyugati irodalmak eredményei, a felületes és divatos áramlatokat sem kivéve; polgárjogot nyert az elidegenedés filozófiája, az egzisztencializmus. S mindez a szocializmus fogalmának kérdésessé válása, a központi társadalomvezetés tarthatatlanságának és felbomlásának légkörében történt. A társadalom felett sorban vonultak át az indiánromantika, a felszabadult szexuális élmények, az utazás-világlátás hullám- felhői, lehetőséget és teret nyert a komformizmus [családi ház, kert, autó, tv); az évtizedeken át következetesen kollektivizá'lt és háttérbe szorított emberi egyéniség belső feszültségei szelepet találtak, virágzásnak indult az individualizmus kultusza.
