Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - DISPUTA - Tőzsér Árpád: A lírai vallomás hogyanja
zsonglőrként kapdosta a tekintetek labdáit: Vajon örülnek-e, hogy élek?“ A vers eddigi két síkja (a költő és a környezet-társadalom) kérdéssé integrálódik, a kör bezárul. Egy vad hypallage /„Véres kutyaszemek / vakkantottak rá mérgesen“) ugyan még egyszer felvillantja a társadalom embertelenségét, de csak azért, hogy annál hatalmasabban csattanhasson a befejező „Hát nem!" „Hát nem! Négyszer nézett le a hídról, négyszer gondolta meg a dolgot, ez nem jogkorszak, vegyétek tudomásul, úgy döntött: marad, itt marad közietek, tisztelt cápafejek, akár tetszik, akár nem!" Az első versszak zaklatottsága, tépelődő bizonytalansága indulatos bizonyossággá, daccá érett. A mondatok modalitásának gazdagsága (felkiáltás, ténymegállapítások, felszólítás stb.) azt az érzelmi gazdagságot, életerőt érzékelteti, amely győzelmet vett a retteneten. A befejező sorok sötét iróniájában is erő van: a külső és belső élmények szabályos hullámzása, a költő és a társadalom dialógusa, a belső élmény mennyiségi eluralkodásával, a költő győzelmével végződött. A vers maga azonban távolról sem a társadalmilag aktív ember győzelmének a tükre, hanem egy belső aktivitásnak a folyamata. Ez a belső aktivitás nem a társadalmi gyakorlat, s nem is a társadalmi tudat, hanem a költészet eszközeivel harcolja ki a győzelmét. Ilyen belső győzelemről értesülünk az alakzatokban, paralellizmusokban hasonlóan gazdag Ne csodálkozzatokból is. A „Ne csodálkozzatok, / ha letérdelek t Közöny-isten előtt!" felkiáltás után szerkezetismétlések adnak a versnek érzelmi töltést: „Megkérdezésem nélkül ácsoltatok akasztófákat és kínpadokat, szerveztetek tűzijátékokat és háborúkat, hozzájárulásom nélkül építettetek gázkamrát és börtönt." Ez a versmondat az állítmányok szerint három részre tagolódik, s szerkezete mind a három résznek azonos: az állítmányt névutós határozó előzi meg s tárgy követi, illetve az első rész névutős határozója a második rész állítmányára is vonatkozik. Ha a névutós határozót A-val, az állítmányt B-vel, s a tárgyat C-vel jelöljük, akkor a versszak szerkezetének betűképlete a következő: 1. A1B1 + C1C1 II. B2 + C2C2 III. A3B3 + C3C3 Tartalmilag ez a szakasz a bevezető tézis („Évezredek óta / nélkülem csináltok / mindent“) motiválása, „anyaggá“ bontása. A paralellizmus a költő szubjektivitását (itt felindulását) jelzi. A második szakasz szintén a „Ne csodálkozzatok!" felkiáltással kezdődik. Utána tagadó, majd ténymegállapító modalitású mondat következik:
