Irodalmi Szemle, 1968

1968/10 - HAGYOMÁNY - (T): Szóbél Géza

nyét az úgynevezett „párizsi iskola“ utolsó háború előtti kiállításain. Ezeken a művész már a modern francia festészet egyik reprezentánsaként szerepelt.

A háború aztán minden művészi kezdeményezésnek egy csapással véget vetett. Az antifasiszta Szóbél 1939-ben önként jelentkezik a Franciaországban alakuló csehszlovák katonai egységbe, részt vesz a szerencsétlen marne-i ütközetben, majd az agde-i táborba kerül, ahol az egységet átszervezik és áthajózzák Angliába. Ott a háború végéig katonai szolgálatot teljesít, míg felesége a megszállt Párizsban vár a felszabadulásra.

Az apokaliptikus esztendők eseményei rövidesen kiváltották Szóbél új feladatokra összpontosuló művészi aktivitását. Plakátokat fest és röpcédulákat rajzol, a- melyek a fasizmust ostorozzák, s ellenállásra, védekezésre szólítják fel a tömegeket. Majd Goya szellemében és példájára megrajzolja a háború borzalmait. Ez a 40 grafikai lapból álló ciklus, amely 1942- ben Harmondsworthban a Penguin Books kiadásában „Civilisation“ címmel nyomtatásban is megjelent, eszközeiben visszanyúl Daumieren át Michalangelohoz, ám lényegében a „Desastres de la guerra“ modern változata: négy fejezetre osztva („Az új rend“, „A harmadik front“, „Villámháború“, „Koncentrációs táborok“) feltárja a kor infernóját, a hitlerizmus őrjöngését, mindazt az embertelenséget, amely a fasizmus jelszavai mögött az élet és a halál határain akkoriban lejátszódott.

A ciklus megrázó erővel hatott a bombazáporban élő Angliában, ahol városról városra vándorolt, s ugyanakkor népszerűvé tette az alkotóját, aki már a következő '.esztendőben a fasizmus által üldözött zsidóság megaláztatását és szenvedéseit ábrázoló, 108 tollrajzból és 5 olajfestményből álló új ciklusával, a „Dávid csillagá“- val jelentkezett. A ciklust a belfasti Museum and Art Gallery mutatta be legelsőnek. A kiállítás katalógusában Herbert Read nagy elismerései szól a művek művészi értékeiről, míg magáról a művészről, s ciklusának lelkiismeret-ébresztő jelentőségéről Jan Masaryk írta az előszót.

E ciklusok keletkezésének az időszakában (1942—43) Szóbél rengeteget fest.

Számos kísérlettel továbbfejleszti lazúr- technikáját, s formanyelvét geometrikus rendszerek világába kapcsolja. Am témáiban kitart a kor embertelenségének az ábrázolásánál. így születik meg „Lidice“ című hatalmas kompozíciója, amely drá- maiságával szinte egyedülálló a modern festészet történetében, s e szempontból Picasso „Guernicá“-jával tart rokonságot.

A „Lidicé“-t, Szóbél londoni éveinek egész termésével együtt, 1945 májusában nagy kiállításon mutatták be a felszabadult Párizsban, ahol találkozhatott a feleségével, s ahonnan rohant haza Komáromba, hogy a családjáról hírt szerezzen. Am a szülői házban idegeneket talált. Apját, anyját, fivérét és nővérét elhurcolták és megölték a fasiszták. Ez a tény annyira lesújtotta, hogy visszatért Párizsba, felvette a francia állampolgárságot, s többé nem lépte át régi hazája határait.

Azt a másfél évtizedet, amelyet a sors még megadott neki, teljesen a munkájának szentelte. Műveiből Párizsban, Londonban, Rotterdamban, Liszabonban, Genfben, New-Yorkban és Tokióban rendeztek kiállítást, ezenkívül részt vett a „párizsi iskola“ majdnem valamennyi reprezentatív tárlatán, a Blumenthal-galé- ria, az „Art Sacré“, az Őszi Szalon, stb. kiállításain. Műve és neve szervesen ösz- szeforrott a modern francia festészettel, amelynek egyik markáns képviselője lett.

Szóbél Géza művészete életének az utolsó negyedében egyre jobban távolodott a vizuális valóságtól, de fenntartotta az emberrel való szoros kapcsolatot. Mélységesen humánus szellemű modern fi- guratív festészet ez, amely az absztrakt művészettel szemben megőrzi a forma és a tartalom magánvaló értékeit. Ezért írhatta a művész halála alkalmából a „Lett- res Francaises“: „Geza-Szobel nagyértékű, invencióval teli művet hagyott hátra, a- melyre még fontos szerep vár a modern európai festészet fejlődéstörténetében.“

Az Irodalmi Szemle mai számában szemelvényeket mutatunk be Szóbél Géza mű veiből. S talán nem érdektelen az sem, hogy ez az első ismertetés, amely a komáromi származású művészről régi hazájában — és az anyanyelvén — megjelenik. (T.)

Szóbél Géza: Ketten kettő ellen (tollrajz, London, 1943)

I