Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Bestseller, negatív előjelekkel
a szlovák „kis tizedes", akit mérséklet és a szadizmus teljes hiánya különböztetett meg a többiektől —, a dél-szlovákiai magyar, „aki a háború alatt nemzetiségi előítéleteket nem ismerve több hadseregben is harcolt, és a front mindkét oldalán többször fogságba esett..." Nem mindennapi érték a regény stílusa és nyelve, amely helyenként nyers és indulatos, máshol líraian árnyalt és finom, a helyzet és a szereplők jelleme szerint. Sokszor egyetlen különleges jelzővel pontosan minősíti a jellemet, és légkört teremt. A Tréfa szenvedélyesen őszinte, s kegyetlenül igaz könyv. A szubjektív vallomások özöne után, amelyek persze rész igazságaikkal vonzani tudják az embert, és egészséges áramlatokat hoztak az objektív realizmus áporodott levegőjébe, Kunderának sikerült kapcsolatot teremtenie az egyéni sorsok és a legsürgetőbb társadalmi problémák között. Az egyének belső különbségeit a közös történelem fogja össze, s a kor tévedései, amelyek sokszor paradox módon mindkét „párt“ embereinek sorsát összefűzték... Hiteles vallomás ez a regény egy komor időszak tragédiájáról, amely ortodox elvakultságában számos embert az ifjúság legfőbb és legértékesebb ajándékától — a kölcsönös bizalomtól fosztott meg. A Tréfa azoknak a kétségtelen jeleknek művészi genealógiája, amelyek szerint a szocialista társadalom embere az elidegenülés útjára lépett. Jaroslava Pašiaková Bestseller, negatív előjelekkel Olvasom, hogy Berkesi András Pisztrángok és nagyhalak című regénye nagyobb példányszámban jelent meg, mint a legutóbbi könyvnap egész magyar irodalma. Nem vitatom el Berkesi elbeszélő készségét, diverzánsok, kémek és ellenállók világában való jártasságát, mégis elgondolkoztat a közel másfél százezres példányszám, amely a Rejtő-krimik és Passuth népszerű történelmi regényeinek példányszámait is túllépi. Elöljáróban meg kell még jegyeznem, hogy nem tartozom azok közé, akik Berkesiről csak mint mesteremberről nyilatkoznak. Az Októberi vihar, a Vihar után és a legizgalmasabb kémtörténettel vetekedő Kopjások művészi fogyatékosságaik, kirívó hibáik ellenére is lekötöttek. Az utánuk megjelenő regényei azonban számomra ismétlést és esést jelentettek, majd a Sellő a pecsétgyűrűn még nyilvánvalóbbá tette, hogy Berkesi beéri a népszerűséggel és nem törekszik többre, mint azt a tömegízlést kielégíteni, amely nem követel lélekelemző elmélyedést, szavahihető jellemábrázolást, sajátos stílust. Oj könyvével mintha Berkesi elsősorban arról akarna meggyőzni bennünket, hogy ezúttal izgalmas olvasmánynál, szórakoztató lektűrnél többet akar — hogy igényt tart az elismerésre is. Nagy nekifutással, elismerést érdemlő lendülettel egy nagyon igényes feladat megoldására vállalkozik: „szenvedélyes őszinteséggel“ — a borítólap megállapítását Idézem — kutatni fiatalságunk problémáit, feleletet adni, miért menekülnek egyesek a közöny fedezékébe, és mi váltja ki a szerelmi életükben megnyilatkozó cinizmust? Nézzük meg most közelebbről, milyen művészi formában tesz eleget ennek Berkesi jelképes című regényében? Nyilvánvaló, hogy nem a tavak vagy folyópartok mellé kiránduló horgászok, dunai vagy balatoni halászok életét akarja terjedelmes, sokfelé szálazó cselekményt! regényében bemutatni, hanem a közélet vizeiben pompásan tenyésző, ragadozó harcsák egyikét. Ilyen nagyhal Varjas Géza, a nagymúltú író és közéleti személyiség, aki mögött — az író adatközlései szerint — börtönnel tarkított küzdelmes munkásmozgalmi élet áll, és pisztrángok volnának a fiatalok, elsősorban Varjas gyermekei, Endre és Zsóka, akik ellentétben az egyre súlyosabb válságba sodródó apával, a politikai és emberi megalkuvásokat elítélő tiszta és őszinte életet áhítják. Egy dunántúli helyőrségbe vezetnek a regény első, figyelmet érdemlő lendülettel és színességgel megírt fejezetei. Itt szolgál az önhibáján kívül „kádergyereknek“ minősített Endre, aki bárhogy tiltakozik ellene, kivételezettnek számít a katonai környezetben. Endre gyűlöli az apját, és Berkesi jellemzése szerint
