Irodalmi Szemle, 1968

1968/1 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Bestseller, negatív előjelekkel

teljesen Indokolt és jogos ez az ellenszenvnél is mélyebb gyűlölet, mert a forradalmárként induló apa magatartásában lejtőre jut, írásaiban pedig áligazságot hirdető ellenszenves karrieristává zül- lik. Ebben a gyűlöletben — Berkesi feleslegesen utálatnak is mondja — Endre húga is osztozik. Az egyszerűbb lelkületű, boldogságot kereső Zsóka kisebb zökkenők és megpróbáltatások után megtalálja életének célját az irodalmárkodó Lontai alezredes oldalán.

Endre élete jóval bonyolultabb, gyűlöli a katonáskodást, nem a fegyelem, hanem az állandó megaláztatás miatt. Berkesi- nek viszont jobban oda kellett volna néznie hőse idegenkedő életérzésére, sokféle utálatára, tehetetlenségére, amelyet nem szülhetett csupán az apa és fiú közti kibékíthetetlen ellentét. A hiányos lélekrajzot Berkesi fordulatos cselekménnyel próbálja pótolni: Endre sorsa egyre tragikusabbá válik és csak egy paraszthajszái választja el attól, hogy emberileg meghasonlottan, egy gyilkosság vádjával terhelten végképp el ne vesszen. Berkesi kitűnően ismeri olvasó- közönségét, jól tudja, hogy nagyon népszerűtlenné válna, ha az apa ellen joggal lázadó, enervált hőst nem mentené meg, ha könyve végén nem éreztetné, hogy Endre kikeveredik ebből a lelki összeomlásból, megtalálja önmagát és Siposs Marika személyében azt a lányt, akiért áldozatot vállalnia és élnie érdemes.

Berkesi a sokszálú, sokfelé ágazó cselekményt igen rutinosan bogozza, és gondosan ügyel arra, hogy könyve egy pillanatra se veszítsen olvasmányosságából. Ez a keresett izgalmasság és olvasmányosság azonban megakadályozza abban, hogy a problémák mélyére nézzen. A regény fő- és mellékalakjal — katonák, tisztek, tisztfeleségek, írók és funkcionáriusok, szülők és gyermekek száz és száz kérdést vetnek fel, de Berkesi mindinkább képtelen elmélyedni bennük, valóban meggyőző választ adni rájuk. Nem vitás, hogy komoly igényű társadalmi regényt akart írni hőseinek erős lélektani megalapozottságával, ám művészi eszközei csak ahhoz bizonyultak elegendőnek, hogy elevenen pergő cse- lekményű, fordulatos regényt írjon, amely nem lépi túl a szórakoztató lektűr színvonalát.

Nem volna ez sem kevés, ha nem éreznénk ezúttal Berkesi törekvését a

többre. Hol fenekük meg akkor makacsnak tűnő többet akarása? Elsősorban abban, hogy fordulatos és helyenként eleven párbeszédei csak a problémák felületét érintik, belső monológjai pedig gyakran valóságos szociológiai érteke zésekbe, tanmesékbe feneklenek, amelyek megzavarják, elhomályosítják a regény világos szövetét és ellentmondásokat is eredményeznek. Főleg a regény pozitív alakjai vesztik hitelüket örökös traktátumaikkal, papirosízű szólamaikkal; kivált a regényben olykor felbukkanó, majd hirtelen távozó Kálmán bácsi, Varjas testvére békítő szándékkal mondott szavaiban zörög a papír. írófivére fejére ilyen vezércikkbe illő szólamokkal olvassa rá, hogy nem ismeri az életet és ezért rossz a regénye:

„...ha te valóban a szíveden viseled az ország sorsát, akkor miért nem keresed fel azokat a kádereket, akik szerinted elbitangolják az életünket, akik visszaélnek a hatalommal, akik kiskirályok, és miért nem mondod neki, elvtárs, ne csináld ezt. Ha valóban adatok vannak a markodban, akkor miért nem keresed fel a párt illetékes szerveit, és miért nem tárod eléjük az adataidat."

Nem kapunk arra sem feleletet, hogy ez a nagymúltú Kálmán bácsi miért vallott maga ellen, miért vállalt magára olyan bűnöket, amiket sohasem követett el?

Endre teszi fel magában ezt a kérdést, s mert választ nem kap, egyszerűen úgy érzi, hogy „elege van ebből“. Ahogy apjához nem kerül közel, Kálmán bácsiban sem láthat példaképet, meg- mászhatatlan falként közöttük marad a bizalmatlanság. De miért? Csak azért, mert szavai mögött nem lát fedezetet, azok „tartalmát nem igazolja emberi magatartás?“.

A rengeteg negatív tulajdonsággal jellemzett Varjas Géza, a börtönviselt jeles író karaktere is igen talányos. Érvei mind helytelenek, sőt korlátoltak, s igen könnyű kiforgatni őket.

Az írók nem angyalok, hibát hibára halmozhatnak, de amikor Endre igen éles formában az apja szemébe vágja élete nagy hazugságait, Varjas nem védekezhet korlátoltan azzal, hogy ő is csak ember. S egy miért: bár Varjas a rendszer kivételezettje, villája, pénze van, mégis háttérbe szorítva, kisemmizettnek érzi magát és elégedetlen min