Irodalmi Szemle, 1968

1968/9 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Két kor mezsgyéjén

gyaroknak is lenne miniszterük a kormányban. Hogy ez miért nem valósult meg, az nem tárgya a könyvnek, ezért a recenzió írójának sem lehet feladata a magyarázat, de tény az, hogy a német aktivista pártoknak jutottak miniszteri tárcák, a magyar egyetemeken szerzett diplomákat azonban nem ismerték el Csehszlovákiában, de elismerték azokat az okleveleket, amelyeket birtokosuk Németországban (vagy akár Honoluluban) szerzett.

Miért írja a szerző a Liptőszentmiklós és Turócszentmárton helyneveket mai szlovák formájukban? (Mikuláš és Martin, 17. o.) Általános szokás, hogy minden nyelvű irodalomban csak akkor használják az idegen nyelvű helységnevet, ha az illető községnek csak idegen nyelvű neve van. Erre eklatáns példát maga a cseh és szlovák nyelv nyújt. Sohasem olvastam cseh vagy szlovák nyelvű irodalomban Wient, hanem Vídeüt, illetve Viedeüt. További példák: Aachen — Cá- chy, Venezia — Benátky, Paris — Paríž, Kjoebehavn — Kodaň, München — Mníchov, Miskolc — Miškovec, Eger — Jáger. Ezek a városok sohasem tartoztak sem a cseh királysághoz, még kevésbé a Nagymorva Birodalomhoz, mégsem jut magyar tollforgatőnak eszébe, hogy használatuk miatt a cseheket vagy szlovákokat sovinizmussal vádolja.

Ami a földbirtokreformot illeti, azt hiszem, hogy a szerző más megállapításra jutott volna, ha személyesen beszél olyan béres családokkal, amelyek a csallóközi nagybirtokok részleges fölparcellázása miatt kenyér nélkül maradtak. Hiszen sokan igényeltek földet, és nem kaptak, s mivel szavazataikat jelentős részben a kommunista pártra adták le, az ellenzéki magyar pártok propagandája rájuk nem hathatott.

Az iskolákról és az iskolán kívüli népművelésről szóló fejezethez még hozzáfűzöm, hogy a harmincas évek végén tudomásom szerint Komáromban a református egyház is létesített tanítóképzőt. A magyar főiskolás mozgalmak kapcsán (49. o.) meg kell említeni, hogy a Pro- hászka Ottokár-körök mint világnézetileg elhatárolt egyesületek szintén nem lehettek és nem voltak a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének (CsMASz) tagjai. A Sarló mint olyan nem is jelentkezhetett felvételre a CsMASz-ba, amiből következik, hogy nem

a Sarló, hanem a sarlósok kizárásáról volt sző.

A pozsonyi Vörös Barátság Proletár Testedző Egyesület sporttevékenysége nem volt jelentős, sőt tömegei sem voltak. Erről levéltári anyag tanúskodik, amely egyúttal azt is bizonyítja, hogy inkább politikai tevékenységre fektették a fő súlyt, amit pedig az alapszabályok nem engedtek meg. Tehát a rendőri feloszlatás — sajnos — megokolt volt. Márpedig voltak kommunista vezetés alatt más sportegyesületek is — például a palánkai Spartacus és a trencséni JPT Tiberghien —, amelyek az internacionálé szellemében, de a napi politikától távolmaradva szervezték a proletár sportolókat.

Figyelemre méltó az ifjúsági mozgalmak történeteitek feldolgozása, amely egyúttal bizonysága annak, hogy a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom ugyanolyan szellemi ösztönző szerepet játszott, mint a cseh Sokol. A Szent György-kör és a Sarló gárdája, továbbá a Prohászka-körök tagjai jelentős részben Baden Powell mozgalmából indultak el. (A csehszlovákiai magyar cserkészet teljesen másképpen fejlődött, mint a magyarországi.) Ezután tér rá a szerző az irodalmi élet kialakulásának a körülményeire. Tény az, hogy a kisebbségi magyar toliforgatók között sok volt a dilettáns, akik ellen többek közt Fábry Zoltán és Féja Géza léptek föl. Ezt a fejezetet nem lehet aprólékosan ismertetni, ezt el kell olvasni! Ez olyan téma, amely a tudományos élet ismertetésével együtt külön, a mostaninál lényegesen terjedelmesebb könyvet érdemelne! Csak széljegyzet gyanánt említendő, hogy Prager Jenő könyvkiadó Böhm Vilmosnak, a magyar vörös hadsereg főparancsnokának volt a sógora.

A Masaryk Akadémia — amellyel a szerző szintén részletesen foglalkozik, a csehszlovákiai magyar irodalmi, tudományos és művészeti élet központi fóruma lehetett volna, ha az aktivisták ki nem sajátítják maguknak. Levéltári adatok fölhasználásával mind a Masaryk Akadémiáról, mind a SzMKÉ-ről és más e- gyesületekről is külön tanulmányt lehetne írni.

Sas Andor A diéták városának napjai a bécsi kongresszus idejétől a nagy márciusig című mai napig kiadatlan műve nem az első Csehszlovák Köztársaság idejében íródott, az 1933-ban megjelent