Irodalmi Szemle, 1968

1968/9 - FIGYELŐ - Haltenberger Kinga: Roger Caillois: Általánosított esztétika

előtanulmány még nem feltétlenül bizo­nyítéka annak, hogy Sas ehhez a témá­hoz már a harmincas években rendsze­resen kutatott. Az a véleményem, hogy e munka megjelenését előfizetési felhí­vással kellene elősegíteni, ez a Turczel- féle tanulmánnyal együtt talán alapja lehetne egy intenzív szlovákiai magyar nyelvű tudományos munkásságnak. A hiányzó tudományos folyóirat szerepét pedig az Irodalmi Szemle is betölthetné azzal, hogy hasábjainak egy részét tudo­mányos (nem irodalomtudományi, hanem történelmi, honismereti stb.) irodalomnak tartaná fenn, hogy ne kelljen minden tudományos kutatás eredményét külföl­dön vagy idegen nyelven publikálni. A folyóiratokról szóló fejezet kapcsán meg kell említeni, hogy a szerző által kellően méltatott a Mi Lapunk mellett a Tábortűz is jelentős szerepet töltött be az ifjúsági folyóiratok közt. Ha egy diáknak az írását a szigorú Bíró Lucián közzétette, annak a színvonala legtöbb­ször magasabb volt a szokványos önkép­zőkör! nívónál. Turczel Lajosnak is itt jelent meg első írása. Klerikalizmussal sem vádolható, mivel protestáns, sőt zsidó szerzők írásait is közölte. A Mi Lapunkról pedig megemlítendő, hogy egy időben a sarlósokkal is összekülönbö­zött, úgyhogy a kívülállók föltették a kérdést, ki fog bele írni. Részben ez is oka lehetett sajnálatos megszűnésének. Dr. Fogarassy László Roger Caillois: Általánosított esztétika Ne lepődjön meg, aki esztétikai út­mutatást, tanulmányt várt Roger Caillois- tól, a sokoldalúan tevékeny francia esz­tétától és publicistától. Vonzó című könyve, az Általánosított esztétika, amely ez évben (1968) jelent meg az ODEON kiadónál, és több régebbi és új tanul­mányt tartalmaz, ennél is többet nyújt. Hozzá kell fűznöm, hogy a cseh fordí­tók, Stanislav Jirsa és Miroslav Míčko, nagy és nehéz munkát vállaltak és vit­tek véghez, mint tapasztaltam, nagy hozzáértéssel, érzékenyen. Caillois-hoz valóban érzékenyen, óvato­san kell közeledni. Nem átlagfilozófus, öt­letei, gondolatai magasabb szinten futnak. Első pillantásra merész és hihetetlen ér­vei a társadalom- és természet-tudomá­nyok rendkívül mély ismeretére épülnek. Tanulmányai — Mítosz és ember, Me­dusa et comp., Általánosított esztétika, Beírt Napok — mind egy tételből indul­nak ki, és abba is térnek vissza. Ez: az ember egysége a természettel. Ebből az egységből igyekszik megmagyarázni a művészi tevékenység indítékát, magját: Párhuzamokat keres és talál az ember alkotta mítosz és a többi természeti lény viselkedése, tulajdonságai között, vagyis a mítosz keletkezésének és létezésének magyarázatát a természetben keresi. Szerinte Itt nem elég a pszichológiai magyarázat, amelynek lényege az, hogy az egyén pszichológiai ellentétben áll a társadalommal, de mivel ezt a konflik­tust a társadalom mivolta, milyensége határozza meg, ő maga, egyéni eszközei­vel nem oldhatja meg azt anélkül, hogy az adott társadalom ki ne vesse. Hely­zetétből tehát semmilyen cselekedet árán nem szabadulhat, ezért építi föl a mí­toszt, azt a biztonságos szelepet, mely a súlyos helyzetet bizonyos lélektani projekció formájában oldja meg. A maga helyébe hőst állít, aki — nem lévén gátlások, társadalmi kapcsolatok áldo­zata — megoldja a problémát, s bűn­hődnie sem kell, mert az egyént meg­vigasztalta. Hogy ez így megtörténhes­sen, hogy az egyén valóban kárpótolva érezze magát, valamilyen formában mégis részt akar venni a hős munkájá­ban. Áldozatot mutat be, szertartáson vesz részt, megjátssza a drámát. Ez a szertartás Caillois szerint engedélyezett kihágás, mely során az egyén is hőssé lesz, mert a szertartás megvalósítja a mítoszt, és lehetővé teszi az átélést. Ha elszakítjuk a mítoszt a szertartástól, nem feltétlenül veszíti el az indokoltságát, de leglényegesebb részét: az átélés lehetősé­gét elveszíti. Nem lesz több irodalomnál. Caillois itt többször utal Freudra, Freud- nak a vázolt folyamathoz hasonló fel­tevéseire a vallás, illetve totemizmus keletkezésével kapcsolatban (Totem és tabu). Természetesen, már Caillois is felveti a polemizáló kérdést: Ha a mítosz ke­letkezése ennyire pszichológiai jellegű folyamat, miért használ nyelvezetében irodalmias dekorációt?

Next

/
Thumbnails
Contents