Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Zs. Nagy Lajos: Két vers
Gy. Szabó Béla: Táncsics Mihály, 1949 Zs. Nagy Lajos betyárballada „Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Méláz a haramja erdő közepében ..stb. Megy a betyár a novemberi járdán, a novemberi szélben, homlokát nekiveti az éjszakának, bal kezében képzelt kisbaltája, jobbjában szőke leány ideges keze, megyen a villamosricsajban, autótiilkök absztrakt muzsikájában, deres hajjal, zúzmarás fülcimpával megy a betyár a neonfényes novemberi Bakonyban. — Hová viszel derékig a dérben? — Visszahozlak már hajnali fényben. A betyár szeme zöld. A leány szeme sárga. S most? A betyár szeme sárga. A leány szeme zöld. Istenem, ki a rabló: a leány? a betyár? A betyár s a leány szeme zöld. A leány s a betyár szeme sárga. [aj, ki a rabló? Jaj, ki az árva? hitetlenek Mikor a hősök csak makogtak, mert fü nőtt ki a tenyerükből, és saját markukban hevertek, mikor az elhízott galambok szemükből ittak sós derűt, s leroskadtak a fényes kazlak az egérharsonák előtt, macskaköves, szürke szivárvány ívelt a békesség fölött, mi még AKKOR SEM HITTÜK EL, hogy az, Úristen megszökött.
